Valahol a semmi közepén - 5. rész

A bőröndöm úgy néz ki, mintha bombát robbantottak volna benne. Feltúrtam az összes ruhám, mindeniket egyesével megnéztem, felpróbáltam, de egyikkel sem vagyok megelégedve. De most nem töltök több időt ezzel, mert még kihűl a reggeli, így is túl sok időt pazaroltam el. Felkapok magamra egy egyszerű fekete melltartót, hozzá találó, magában mintás tangával, ráveszem a fehér ing ruhám és indulok is le a konyhába. Az illatok valami fantasztikusak, már csábították az orromat az emeleten is. Lerben sült toast 3 különböző feltéttel, rántotta baconnel és zöldségekkel, croissant eper-bodza lekvárral, 5 féle teafilter, chai zöld is van, a kedvencem, emellett earl grey, vanília-fahéj, citrus és gyümölcs-hibiszkusz, frissen lefőtt kávé, egy kancsóban vaníliás tej (szintén befutó), gyümölcssaláta, friss zöldségsaláta, legalább 4 féle sajt, gofri és amerikai palacsinta és minden más, amit fel sem bírok sorolni. Az ebédlőasztal roskadásig pakolva étellel, a szélén két fehér tányér várta, hogy helyet foglaljunk. Leesett az állam. Biztos hallotta a koppanást, mert felém fordult és széles vigyor terült el az arcán. 

- Csodálatosan nézel ki. - mint egy párduc, sétált oda hozzám, átkarolta a derekam és az államnál fogva felemelte a fejem, hogy csak a szemébe nézhessek.

- De biztos nem annyira jól, mint ez a terülj-terülj asztalkám. Mégis mikor készítettél ennyi mindent? Mennyi ideig készültem? - huncutság csillogott a szemében.

- Volt egy kis segítségem. De nem is ez a fontos, gyere, ideje reggelizni.

Helyet foglaltunk az előkészített helyeken és nekiláttunk az isteni fogásoknak.

- Figyelj… - szóltam bátortalanul, amikor már kezdtem jól lakni - nem hiszem, hogy ez menni fog. Nincs semmi, amit felvehetnék és nem érzem magam elég magabiztosnak ehhez.

Felém fordult és megfogta a kezem.

- Ne aggódj semmi miatt. Én irányítalak és segítek ellazulni, hogy ne feszélyezzenek a kamerák. - a fejével a nappaliban berendezett fotóstúdió felé biccentett. A gyomrom instant görcsbe állt és félő volt, hogy viszontlátom a reggelim, amit még be sem fejeztem. De azt hiszem, hogy már nem is fogom.

Magához húzott és adott egy puszit a homlokomra. A teste melege és az érintése furcsamód mindig megnyugtatnak. Vettem egy nagy levegőt és felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Fürkésző tekintetünk találkozott és ellágyult az arca.

- Bízom benned. - mondtam és megcsókoltam. Bár a szívem a fülemben dobog, most mégis sikerült elhitetnie velem, hogy képes vagyok rá. De még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel.

- Nem kell átöltöznöd, tökéletes vagy így, ahogy vagy. - Gondolatolvasó, most már biztos vagyok benne.

A reggeli után átköltöztünk a nappaliba, ahol elmagyarázott minden fontos tudnivalót és felvilágosított, hogy milyen lépések fogják követni egymást. Iszonyúan ideges voltam, de igyekeztem mindent megjegyezni, amit mondott.

- Először beállítjuk a fényeket. Kérlek ülj le a kanapéra, vegyél fel egy kényelmes pózt, olvashatsz is egy kicsit a magazinból, ez eltart néhány percig.

Tettem, amit mondott. Leültem a kanapéra és a kezembe vettem a magazint. A gyomrom még mindig görcsöl, de igyekszem a lehető legkényelmesebb pózt felvenni és ellazítani az izmaim. Ahogy kinyitottam a magazint kiesett belőle egy fehér, félbe hajtott papír. Felvettem a földről, kihajtogattam és elkezdtem magamban olvasni a rajta lévő, gyöngybetűkkel írt szöveget.

Lilithnek.

Belenéztem a szemedbe és láttam a felizzó vágyat, a kíváncsiságot, az érzékiséget. Akartalak már az első pillanattól kezdve, de nem kaphattalak meg. Azon a hosszúra nyúlt éjszakán, amikor elmesélted a kapcsolatod a teliholddal, megbizonyosodtam róla, hogy te vagy a legkülönlegesebb személy, akivel valaha találkoztam. Azóta minden éjjel a Holdat kutatom az égen és minden teliholdkor órák hosszat bámulom, titkon azt remélve, hogy te is felnézel rá, akár egy pillanatra is, így gondolatban kapcsolódhatunk egymáshoz. Az átbeszélgetett éjszakák az életem legjobb emlékei között vannak. Megtaláltam benned valamit, ami hiányzott belőlem. Remélem ezen a hétvégén olyan emlékeket és élményeket tudok adni neked, amelyek veled lesznek mindig, és minden este, amikor lehunyod a szemed vagy felnézel a holdra, ezekre fogsz gondolni.

Kiszáradt a szám és gombóc nőtt a torkomba. Felnéztem a levélből és abban a pillanatban lenyomta a kamera gombját. Kattant a gép, egy ezred másodpercig felvillantak a fények és minden vissza is állt a normális kerékvágásba. Mintha mi sem történt volna. Ellágyult az arcom. Óvatosan letettem a kis asztalra a magazint és a levelet, majd néhány lépéssel átvágtam a közöttünk lévő teret. Átöleltem a nyakát, érzéki csókot leheltem az ajkaira. Egy kósza tincset betűrt a fülem mögé és a legbájosabb arckifejezéssel mosolygott rám. 

- Hihetetlen vagy. - Súgtam az ajkára a szavakat. Érzem, ahogy végigfutott rajta a libabőr. 

- Tudom. Most menj szépen vissza és gombold ki a ruhád. - Megfékezte magát, de az izmai megfeszültek, ahogy elléptem tőle és csábosan elkezdtem kigombolni a ruhám.

Leültem a fotelre és felvettem az első pózt, amit még az érkezésem előtt kinéztem magamnak. A következő másfél órában pontos utasításokkal látott el, hogy hová tegyem a kezem, mennyire fordítsam el és emeljem fel a fejem, hogyan tartsam a lábam. Amennyire féltem, pont annyira simán ment. Pontosan úgy tettem, ahogy utasított és ahogy telt az idő, egyre komfortosabban éreztem magam, egyre jobban élveztem a művészi kacérkodást és egyre kevesebb ruha maradt rajtam. Az utolsó fotók már aktok lettek, de ugyanolyan magabiztosan ültem, álltam vagy épp feküdtem a kamera előtt, mintha ruhában lettem volna. Végig a szemébe néztem, nem a kamerába. Ahogy telt az idő, már ő is egyre többet nézett a kamera mellett rám, mint a kamerán keresztül. 

Az utolsó fotókhoz hozott egy széket az ebédlőből és elővett egy selyem kis zsákocskát.

- Ülj ide le egyenes háttal és tedd hátra a kezed. - egy pillanatig haboztam, utána elindultam a szék felé. Óvatosan leültem és a szék támlája mögé nyújtottam a kezem. Ismét kezdett egy kis idegesség mocorogni a gyomromban. - Bízol bennem? - kérdezte mély, nyugodt hangon.

- Igen. Ha nem bánom meg. - a bőrömön érzem a mosolyát.

- Nem fogod.

Egy selymes anyaggal összekötötte a csuklóimat. Profi mozdulatokkal szoros csomót kötött. Nem fáj, de nem tudom mozgatni a kezeim. Tenyere simogatva haladt felfelé a karjaimon, miután befejezte a csomót és masnit kötött a megmaradt anyagból. Felhaladt a karjaimon, a vállamon elidőzött, majd egyik keze előrecsúszott a nyakamra. Az állam alatt megragadta a nyakam és felemelte a fejem. A kiszolgáltatottság érzése egyszerre feltüzel és megijeszt. De nem félek tőle, mert legyen bármennyire is durva szex közben, tudom, hogy sosem okozna nekem fájdalmat. Az arcomba fúródik a tekintete. Felperzseli a bőröm. Közel hajol, ajkaink hajszálnyira vannak egymástól.

- Maradj így. - suttogja és visszasétál az asztalhoz. Nem mozdulok, de lehunyom a szemem. Bár mindenem azt akarja, hogy kövessem a tekintetemmel, mégsem nézek utána. Csukott szemmel várom, amíg újra hallom lépteit és azt, hogy ismét a hátam mögött. - Jó kislány. - Dorombolja a fülembe. 

Csupa libabőr vagyok. A szavai lecsorognak a bőrömön és egyenesen a lábaim között állnak

meg. Hihetetlen, hogy milyen reakciót képes kiváltani belőlem. Beharapom az alsó ajkam még mielőtt felnyögnék csak a szavai hatására. Egy selymes anyag hozzáér a bőrömhöz. Felsóhajtok. Ráhelyezi a szememre és óvatosan, de szorosan beköti. Most már semmi felett nincs rendelkezésem. Az uralma alatt tart és azt csinál velem, amit csak akar, ameddig csak akar. A gondolat egy újabb érzés hullámot indított el bennem, ami szintén a lábam között állt meg. Egyre jobban benedvesedem és még hozzám sem ért. Alig hallgató léptekkel megkerüli a széket. 

Jobb kézfejével végigsimít az arcomon, majd elindul le a nyakamon, a kulcscsontomon… Simogatja és játszik kemény mellbimbóimmal… Ismét elindul lefelé, az oldalamon, a csípőmön, a combjaimon, egész a térdemig. Mindkét kezével benyúl a térdem alá és egyetlen mozdulattal szétfeszíti lábaimat és a szék szélére ültet. 

Egyre hangosabban lélegzem. A fejem a széktámlára döntve, a szemem bekötve, a karjaim a szék mögött összekötve. Hevesen kalapál a szívem és teljesen szétáztam odalent. Elégedett morgással nyugtázza, letérdel elém és székestől közelebb húz magához. Annyira közel van, hogy a bőrömön érzem leheletét. 

Lágyan megcsókolja a hasam, pont a köldököm alatt, majd egyetlen mozdulattal rám tapad. Hangosan felnyögök. Próbálom megmozdítani a kezeim, de nem moccan a selyem. Összeszorítanám a lábam, de széles válla széttárva tartja. Nincs menekvés. Az övé vagyok. 

Játszik velem, mohón, lágyan, kényeztet és kínoz egyszerre. Elakad a lélegzetem. A szívem a fülemben dobog. Lüktet a vér az ereimben. Semmi mást nem látok, nem hallok és nem érzek csak őt, ahogy nyelvével és ujjaival a csúcs felé küld. Ahogy egyre közeledem az orgazmushoz, hátam annál jobban megfeszül. Combjaimmal szorítom a vállát, körmeim félhold alakú mélyedést vájnak a tenyerembe. Levegő után kapkodom, alig bírok a széken ülni. Perzsel a bőröm. Már csak néhány pillanat és…

Megállt. Kihúzta az ujjait belőlem és elhúzódott. Keserű nyöszörgés szakadt fel a torkomból. A határnál hagyta abba. Még néhány mozdulat kellett volna, hogy elragadjon az orgazmus mindent elmosó hulláma. De megállt és most csak vár. Csendben. Egy szót sem szól. 

- N… nem teheted ezt velem! - nyögöm, kínok közt vergődve. 

Feláll és elsétál. Hallom a lépteit. Valamit recsegtet az asztalnál. Csak a hangokból nem tudom kivenni, hogy mit csinál. Visszasétál hozzám, felkap a székről, az ölében elvisz egy darabig majd a lábamra állít. A vágy még mindig ott lüktet bennem, de már vesztett erejéből. Pont ezt akarta. Hogy lecsillapodjak. 

- Hajolj előre. - parancsolja. Teszem, amit mond. Előrehajolok, egészen addig, amíg valami hideg el nem érni a mellbimbóimat. Felszisszentek. A tenyerét a tarkómra szorítja és lenyom az asztalra. A hideg fa és a forró bőröm találkozása új érzéseket indít el bennem. Ismét széttárja a lábaim. Combom belső részén lefolyik vágyam. Fölém hajol, a keze még mindig a tarkómon, nyom az asztal felé. - Nehogy azt hidd, hogy elmehetsz anélkül, hogy benned jártam volna.

A mondat végére a pontot egy hatalmas lökés tette. Felsikoltottam, ahogy belém hatolt. Hirtelen, erősen, keményen. Körmeim újabb lyukakat vájnak a tenyerembe. Olyan erővel mozog bennem, hogy a súlyos tölgyfa asztal is megmozdul alattunk. Minden lökéssel arrébb csúszik néhány centit. Eltűnt belőle az eddigi kedvesség, odafigyelés, melegség, nyugalom. Vadállatként hatol belém újra és újra, nyers erővel, lángoló vággyal. Nem fáj, amit velem művel, mégis megtelik a szemem könnyel, de a selyem fel is issza. Amikor már ő is az orgazmus határán van, benyúl a hasam alá és rányomja ujjait lüktető csiklómra. Abban a pillanatban robbanok, ő meg belém robban. Egy atombomba sem képes ekkora pusztításra, mint amit ennek az orgazmusnak köszönhetek. Ha nem tartana, lerogynák a lábai elé. Hangos zihálás, összekeveredett illatok, felismerhetetlen hangok. Nem maradt más belőlem csak egy tehetetlen roncs. Finoman kioldja a masnit a csuklómról és leveszi a szemkötőt is. Elszokott a szemem a fénytől, nem bírom kinyitni. Közben az ölébe vesz, felvisz az emeletre és gyengéden lefektet az ágyra. Lágyan megcsókol és a hajam simogatja. Mintha az a vadállat, aki még az előbb volt, nyomtalanul eltűnt volna. Keze gyengéd érintésére álomba merülök, pedig még csak
kora délután van.