Lilith N. Books

A mai nap valamiért sokkal lassabban telik, mint az eddigiek. Kicsit borús az idő is… Lehet, hogy esni fog. Megnyugtat, ha a szürke felhőket bámulom. Most erre is van szükségem. Pillangók repkednek a hasamban… Izgulok, azt hiszem… Talán túlságosan is. A mai délután különleges lesz. Borkóstoló. Vajon mit vegyek fel…? Ha sikerülne eldönteni, hogy ez randi, vagy csak egy sima este egy „baráttal”, talán megkönnyítené a dolgom.  Csendes az iroda. Még csak hárman vagyunk bent. Jól esik a csend. Segít megnyugtatni viharként tomboló idegeim. Valahogy túl kell éljem 4 óráig. Az azért nem ártaná, ha nem lennék teljesen idegbeteg az indulásig. Koncentráljunk a munkára, az majd eltereli a gondolataim. 9:22. Napról napra egyre többet késik. Az ablak elé parkolt. Szeretem ezt a kilátást. Kiszáll az autóból. Megérkezett a "görög isten"… Tökéletesen, mint mindig. Hibátlan. Csipog az ajtó, már messziről érzem jelenlétét. Felmegy, lepakol, majd irány a konyha. Kell valami ürügy… Á, megvan! Üre...

A napok még mindig nem akarnak derűsebbé válni, bár már átléptünk az új évbe. Kevés a fény, így kevés az életkedvem is. A reggelek borúsak és ködösek. Nagyon komor ez a tél.  Reggel 8:00. Megérkeztünk az irodába. Még senki sehol. Szeretek ilyenkor érkezni. Életet hozunk az üres térbe. (Nem, még a virágokkal sem lett jobb…)  8:16. A reggeli tea és a csacsogás elmaradhatatlan pontja a napnak. Legalább ennyi jó van benne.  Dörög. Biztosan esni fog.  8:34. Kezdjünk is neki a napnak. Mert más nem dolgozik helyettem. Legyünk hamar túl a nehéz dolgokon, még a reggeli meeting előtt. 8:35. Nahát! Milyen korai ma. És roppant elegáns. Na jó, rohadt jól néz ki ma is. Így elég nehéz lesz összeszednem a gondolataim. - Hogy hogy ilyen korán? - Nem tudtam aludni. - Oké. Egyszerű és zsémbes válasz. Értettem. Ez visszarántott a valóságba. Hosszú órák teltek el, mire valahogy ebédszünet lett. Már azt hittem nem érünk ide soha… Jól esik egy kis pihenő. Rám is fér. Persze, ma sem maradha...

Csak egy átlagos hétköznap… Borús, esős, mint az elmúlt hét összes napja… Lassan belezavarodom a sötétségbe… Nehezek a reggelek. Egyre nehezebben ébredek. Kezd fogyni a motiváció és a karácsonyi hangulat sem igyekszik betölteni a levegőt. Lassan a hétköznapjaim az időre hasonlítanak. Egyre szürkébbek és unalmasabbak. A mai sem néz ki jobban. De a pénzért dolgozni kell, nincs mit tenni.  Igyekszem a buszmegálló fele. Talán ma időben beérünk. De engem az sem zavar, ha késünk pár percet. De a mai haza utat valahogy meg kell oldanom. Nehéz lesz saját autó nélkül hazakeveredni. Megérkezik a „taxim”, kevesebb, mint 10 perc alatt az irodánál vagyunk. Ma nem olyan vészes a forgalom. A főnök már itt van, szokás szerint. Lepakolunk, elindítjuk a gépeket. Jöhet a szokásos reggeli tea és csevely a konyhában. Induljon hát még egy ugyanolyan nap.  8:53, lassan itt a reggeli meeting ideje. Vajon ma elkerüljük a lebaszást? Kétlem… mindig van valami, ami miatt rosszul kellene érezzük magunkat....