Teljes a sötétség
Szürke hétköznap. Ez a november nagyon lelomboz. Már 2 hete csak esik, a hidegről nem is beszélve. Lassan beérek az irodába. Legalább ott egy fokkal jobb az idő. Lehet nem volt a legjobb ötlet ma szoknyában jönni, de majd betakarózom a sálammal. Sötét van bent, zárva az ajtó, fél tíz lassan és még nincs itt. Nem meglepő. Ma is egyedül leszek. Persze, a szemüvegem egyből bepárásodik, amint belépek az ajtón. Jóleső meleg, libabőrös lettem. Mostanában elég gyakori ez a párosítás. Minden reggel ez van. Kezdődhet a napi rutin: táska a székre, kabát a fogasra. Feljebb húzom a fűtést, beindítom a laptopom. Minden a megszokott kerékvágásban. Jó a rutin, így könnyebben indulnak a reggelek. Lassan dél van, én meg még mindig egyedül. Letudtam már az irodai munka nagy részét. Lassan kifogyok a munkából és megint tölthetem az időt olvasgatással meg keresgéléssel. Nem rossz elfoglaltság, csak egy idő után unalmassá válik. És nyílik az ajtó, rápillantok a mikró órájára: néhány perccel múlt negye...