Üdv a pokolban!

Sötét van. Lassan kinyitom a szemem és az éjjeliszekrényen lévő órára pillantok. 1:52, már bőven éjfél is elmúlt. Megfordulok, egy ismerős illatot keresek, de az ágy üres mellettem. Hideg. Felülök, hogy körülnézzek a szobában. Üres. Az ajtó résnyire nyitva. Valami halvány fény szűrődik be rajta. Kikászálódom az ágyból, hagyom a papucsot és a köntöst is és elindulok a fény irányába.

A padlót puha szőnyeg borítja a szobában, kellemesen simogatja csupasz lábaim. Kinyitom az ajtót és szétnézek a folyosón. A fény a dolgozószobából szivárog. A folyosó feletti nagy üveg tetőn keresztül a telihold megvilágítja a lépteimet. Halkan sétálok végig a néhány méteren, a vastag szőnyeg elnyeli lépteim zaját. A masszív, tölgyfa ajtó résnyire nyitva. Tenyeremmel bennebb lököm. Épp csak annyira, hogy átpréselhessem magam a résen, be a szobába.

A sötét barna ajtó mögött ugyanilyen a bútorzat is. A sötét tölgyfa bútorokon halványan siklik az íróasztalon lévő kis lámpa fénye. Háttal ül az ajtónak, a szoba másik végében. Előtte laptop. Dolgozik. Éjjel kettőkor. 

- Azonnal megyek, de ezt még muszáj befejeznem. - mintha kiolvasta volna a fejemből a gondolatokat.

Elhaladok a fal mellett hosszan elterülő iratok tárolására használt szekrények mellett. A falon hatalmas tükör. Kicsit megigazítom kócos hajam és selyem hálóingem felcsavarodott pántját. Az anyag úgy simul a testemhez, mintha rám öntötték volna. Gondosan kiválasztott ajándék. Ez is, pont úgy, mint minden más, amit eddig kaptam tőle. 

- Rád férne egy kis lazítás. Tiszta görcs vagy. - mondom halkan, mosollyal az arcomon, amit ő nem láthat, mert háttal ül nekem. Odalépek mögéje és végigsimítom tenyerem a vállain. - Hadd segítsek a kétségbeesett izmaidnak - suttogom a nyakába csókolva.

Elkezdem kimasszírozni a megfeszült izmait. Érintésemre kicsit ellazul és hátradől. Masszírozom a vállait, a nyakát, a lapockáit. Nyakszirtjén finoman haladok felfelé. Körmömmel puhán simogatom, beletúrok a hajába. Kirázza a hideg. Mintha áram futott volna végig rajta. Elmosolyodom. Ez a kedvenc reakcióm. Ezt nem lehet se elnyomni, de megjátszani. Egy egyszerű érintés és mégis mekkora hatást lehet elérni vele. 

Szépen elindul a kezem lefelé, végig a nyakán, az állán, a kulcscsontján. Ahol elhalad a kezem, lágy csókokat lehelek a bőrére. Becsúsztatom kezem az inge alá, végig a mellkasán, le a bordáin, a hasán, egészen a köldöke alá, ahol megakad a kezem a nadrágszíj csatjában. Így elindulok lassan visszafelé. 

- Azt hiszem, egy kis szünet valóban nem ártana. - mosolya megcsillan az éjszakában. A karomtól fogva maga elé húz. - Jó választás volt ez a hálóing.  - A selyem olyan vékony, hogy már szinte átlátszó, tökéletesen simul idomaimhoz. Végignéz rajtam, minden apró centiméteren. Levetkőztet a tekintetével.

Lovagló ülésben leereszkedem az ölébe. A hálóing felcsúszik a derekamra. Nyitott teret adva kezének. A vele együtt kapott kis csipke tanga van rajtam, ami, valljuk be, nem takar túl sokat. Lassan simogat. Keze elindul a combomon, végigsimít a fenekemen, fel a derekamon, a hátamon. A tarkómon megáll a tenyere és közel húz magához. Érintése áramként suhan át testem minden részén és letelepedik a hasam aljába. Odahajolok és lágy csókokat csorgatok ajkaira, állára, nyakára. Lassan kigombolom fehér vászoningét. Minden gomb helyén egy csókot hagyok. 

Amikor leérek a nadrágjáig, finoman lecsúszom az öléből. Térdre ereszkedem és kicsatolom az övet, majd kigombolom a nadrágját is. Már teljesen bemerevedett. Nekifeszült a cipzárnak. Lecsúsztatom róla a nadrágot. Az övcsat hangosan koppan a földön. Két tenyerem a combján halad felfelé, amíg el nem érem alsóneműje szélét. Finoman végig siklik rajta a kezem, az anyagon keresztül simogatom egyre nagyobb férfiasságát. Felgyorsul a légzése, vére forró lávaként bugyog ereiben. Lehúzom az alsóneműjét is róla, ugyanott kap helyet, ahol a nadrág landolt. 

Megnedvesítem ajkaim, fölé hajolok, amíg már csak milliméterek választanak el tőle, de még nem érek hozzá. Süt belőle a forróság. Lüktet és minden izma megfeszül, ahogy várja, hogy hozzáérjek. Ez a néhány másodperc az őrületbe kergeti, de nem szól és nem is mozdul meg. A vére száguld, a bőre süt a forróságtól. A vihar előtti csend is ilyen. Amikor tudod, a zsigereidben érzed, hogy közel van, de nem történik semmi, csendes a világ. A falióra kattogása hasítja át a teret. Egy kéjcsepp jelenik meg nemiszervén. Hosszú óráknak tűnnek az elnyúlt másodpercek. Már lassan zihál, kínok közt vergődik, de nem mozdul meg.

Amikor végre a számba veszem, hangos sóhajtás hagyja el a száját. Fejét a széktámlának dönti, beletúr tarkómnál a hajamba, de nem irányít, csak szorít. Nyelvemmel játszom rajta, hol lassan, hol gyorsabban mozgatom a fejem. Felnyög. Érzem, hogy lassan közeledik az orgazmushoz, úgy hogy lassítok a tempón, levegőt engedek a számba, így megszűnik a vákuum. Fülemben hallom a szívverésem, felgyorsult a légzésem is. Lassan veszem ki a számból, nyelvemmel végigjárom, teljes hosszában és átadom a helyet a kezemnek. De nem mozdítom meg. Csendben várok. Amíg eltűnik az orgazmus a láthatárról. Mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, de kezd visszaállni a légzése a normális tempóba. 

Ekkor indítom el kezem. Lassan fel, majd lassan le. Györtelmesen lassan mozgatom. Tenyerem rácsúsztatom a tetejére és leírok néhány kört. Minden izma megfeszül. Még néhány kör és pattanásig feszülnek az izmai. Ez már messze van a mennyei gyönyörtől. A kínkeserves pokol tüze éget mindkettőnket. Minden mozdulatomra egyre gyorsabban veszi a levegőt és egyre jobban szorítja a szék karfáját. Majd ismét megállok. Elengedem, de csak annyira tartom távol tőle a kezem, hogy érezzem vére szakadatlan ritmusát, bőre hőjét a tenyerem alatt. Néhány másodperc szünet. A szék karfája már nem bírja sokáig. Tenyerem ismét eléri a tetejét.

1 kör.

2 kör.

3 kör…

Hirtelen felül a székben, megragad, felemel és felültet az asztalra. Belép a széttárt lábaim közé. Hallom a csipke szakadását, már nincs rajtam. Tollpiheként érkezik a földre az egyetlen fehérnemű, ami rajtam volt. A szemébe nézek, a halvány fénynél is tisztán kivehető a benne izzó parázs. Lefektet az asztalra, hátam eléri a hideg asztallapot.

Tenyere lesújt. Se intő jel, se figyelmeztetés. Hangosan csattan. Csak ekkor veszem észre, hogy mennyire benedvesedtem az előző kis játéktól. Mosoly jelenik meg az arcán, vad tűz a szemében. A csattanás áramütésként végig szántott rajtam, a fejem búbjától a kislábujjamig lángba borította testemet. Tenyerét rajtam tartja, lassan mozdítja ujjait. Hüvelykujja megtalálja csiklómat és elkezdi masszírozni. A hátam ívben megfeszül, az érzés intenzitásától alig kapok levegőt. Bőröm forróságát a hideg tölgyfa asztal sem képes csillapítani. Becsújtatja ujját. Érzem az elégedett mosolyát a bőrömön. Mire fel bírom fogni, hogy mi történik, már a hüvelykujja helyét a nyelve vette át. Vadul köröz és szív, ujja ki-be jár bennem. A kedvenc közös ismerősünk ismét megjelenik a láthatáron, most felém közeledik, de ekkor ő is megáll. Nem enged át az orgazmus megváltásának. Felemelkedik, mindkét kezével megragadja a csípőm és egy határozott mozdulattal belém hatol. Sikítás tör fel a torkomból, ahogy egyből kitágít. Próbálja befogadni a szervezetem, de túl feszesek még az izmaim. Lassan kihúzza, és ismét betolja, teljesen, tövig. Összemosódik előttem minden. A hangok, a színek, a szagok mind egy nagy masszává állnak össze és én már nem tudom, hogy hol is vagyok. Az agyam felhagyott az ember legfontosabb képességével, a gondolkodással. Csak ő van meg én, ahogy eggyé válik testünk. Ahogy kettőnkből immár egy lett. Kétségbeesetten kapkodom a levegőt. Vadul mozog bennem. Az asztal szélében kapaszkodom. Ez az egyetlen dolog, ami még ezen a földön tart. Lábaim felemeli, összezárja és a jobb vállának dönti. Átkarolja a combom. Lökései vadak, kiszámítottak.  A csend már rég kiszaladt a szobából, átadva helyét a a csillapíthatatlan zihálásnak és a visszafolythatatlan nyögéseknek. Hüvelykujja ismét megtalálja csiklóm és az orgazmus már itt liheg a nyakamban. Rányomja és elkezdi körkörösen mozgatni, amivel szempillantás alatt lelök a szakadékba. A hátam ívbe hajlik. Lüktetve zuhanok a gyönyör édes karjaiba.

Leemel az asztalról és megfordít. Már alig bírok állni a lábamon, de minden erőmet összeszedem. Ekkor veszem csak észre, hogy teljesen máshol van az asztal, mint, amikor beléptem a szobába. Tovább lökte. Ismét megkapaszkodom az asztal szélében, igyekszem nem remegni és összeesni, bár a testem egy folyékony masszához hasonlít most a leginkább. 

Újra belém hatol. Vadul, határozottan. Semmi szépítés, semmi finomkodás. Csak a nyers erő. Minden lökéssel egyre közelebbinek érzem a második orgazmus mámorát. Ujjai belevájnak csípőmbe. Ő is közeledik. Egyre gyorsabban mozog és egyre erősebben szorít. 

- Ne merészeld...! - mire kimondta volna, én is rászorítok. Hangos nyögéssé váltak a szavak.  És már zuhanunk is, együtt, le a szakadékba. A pokol sötét, kénköves bugyrába. 

Lassan kihúzza magát belőlem, leemel az asztalról és a földön ülve magához ölel. Szorosan tart, amíg normalizálódik a légzésem és a szívverésem is visszaáll a megszokott ütemre.

- Üdv a pokolban! - villantok rá egy csillogó mosolyt. Felnevet, igazi, őszinte nevetéssel.

- Ha ilyen a pokol, ott a helyem! - szeme csillogása mindent elárul.

Mindketten nevetünk.