Valahol a semmi közepén - 4. rész

* Katt *

* Katt *

Ismerős hangra ébredek. Lassan kinyitom álmos szemeim és felemelem a párnába temetett arcom. Az ágy szélénél áll, kamerával a kezében. Fotóz. Engem fotóz. Az ébredező agyam első reakciója, hogy az összes vért az arcomba küldi, teljesen elpirulok. A küzdj vagy menekülj túlélési ösztön egy újabb megnyilvánulása, hogy visszatemetem az arcom a párnába.

Nevet. Leengedi a kamerát az arca elől. Képzelem milyen nevetségesen festhetek a gyűrött arcommal és a kócos hajammal… Leteszi a kamerát az éjjeli szekrényre. Felmászik az ágyra. Érzem a matrac és az ágynemű süppedéséből. Fölém hajol és nyom egy puszit a csupasz vállamra. Fekete izompóló és szürke mackó nadrág van rajta. Friss és jól fésült. Elképesztő illata van… Yves Saint Laurent, La nuit de L’homme… Felébrednek a lepkék a hasamban az illatától… Még kissé nedves, szőke haja arról árulkodik, hogy nemrég lépett ki a tusolóból. Frissen borotvált, az aftershave-e illata még nem száll el az arcáról. Tökéletes harmóniában van a parfüm illatával, amitől csak még jobban táncolnak a lepkék. Ellenállhatatlan, mint mindig.

- Imádom a reggeli arcod. – súgja a hajamba.

- Ja, képzelem, milyen jól nézhetek ki. – motyogom, még mindig a párnába temetkezve.

- Hozok egy kávét. Ne moccanj!

- Ne aggódj, nem fogok. - Felnevet. Remélem már nem vagyok kipirulva, de azért még mindig nem emelem fel a fejem.

Lassan elkezdett lemászni az ágyról. Végig csókolva minden fedetlen bőrfelületet. Csak ekkor vettem észre, hogy csak félig-meddig van rajtam takaró, a pizsamáról nem is beszélve, amit egy bő fehér póló helyettesített erre az éjszakára.

Bele se merek gondolni, hogy milyen fotókat készíthetett így - félmeztelenül, félig hason fekve - rólam, mert megint elpirulok. És ebben a pillanatban lepörgött minden képkocka a fejemben… és persze, hogy ismét vörösben úszik az arcom…

Kávéillat csapja meg az orrom. Nem is hallottam a lépteit… Komótosan felemelem a fejem és felülök. Igyekszem elrendezni szénakazalba tornyosult hajam, ami könnyen lehetne egy madár fészke is akár. 

Leteszi a kávéscsészét az éjjeliszekrényemre és leül mellém, az ágy szélére. Félresimít egy kósza hajtincset az útból, lágyan simogatja az arcom. Végig a szemembe néz. Úgy érzem, megint elpirulok… Lesütöm a tekintetem. Erre az államnál fogva felemeli a fejem. Nem menekülhetek. Valami csillog a szemében. Nagyon mélyen és alig észrevehetően, de ott van. Megbénít, mozdulni sem tudok. A gerincemen végigfut egy érzés. Ő meg csak bámul és bámul. A forró kávé gőzölög mellettünk. Lassan közelebb hajol és a lehető leglágyabban érnek össze ajkaink. Csókja mámorító, gyöngéd, bársonyos. Keveredve egy kis kávéval. Még szerencse, hogy az ágyon ülök, mert ettől a csóktól mindkét lábam szabadságra ment. 

Lassan elhúzódik. Kinyitom a szemem. A kezembe adja a csésze kávét és hanyatt dől az ágyon.

- Jó reggelt! Mozgalmas nap van a hátunk mögött. – mondja és fülig ér a szája. – De itt az ideje nekilátni a munkának. Nem mehetünk úgy el innen, hogy pont azt hagyjuk ki, amiért idejöttünk. Berendeztem egy ministúdiót a nappaliba. Idd meg a kávéd, addig készítek reggelit. Utána neki is láthatunk a fotó session-nek.

- R… rendben. Köszönöm a kávét. És neked is jó reggelt, bár, téged elnézve, az nem most volt.

- Fent vagyok már egy ideje. – rám néz, elmosolyodik, mintha elkalandozna, de egy apró fejrázással elhessegeti a gondolatait és visszatér a jelenbe.

Felkel az ágyról és elindul a lépcső felé. 

- A konyhában várlak. – rám kacsint és lebattyog a lépcsőn.

Azt hiszem itt az ideje felkelnem. Kimászok az ágyból, beledugom a lábam a puha papucsba, elkapok egy törülközőt a polcról és elindulok a fürdőszoba felé. Belépek. Bele sem merek nézni a tükörbe. Csak elképzelni tudom, hogy nézhetek ki. És az bőven rossz, úgyhogy nem szeretnék megbizonyosodni az igazamról. Felakasztom a törülközőt a tusolófülke melletti kis akasztóra, kibújok a bőven oversize pólóból, ami a földön landol, és belépek a fülkébe. 

Nagyon modern kis ház, a fürdő teljesen felszerelt, a tusolót csak egy üvegfal választja le a fürdő többi részéről, nincs ajtó, de nem is kell, mert bőven elég a hely ahhoz, ne legyen csurom víz minden. A falra szerelhető tárolókban tusfürdő és sampon is van. Az egész szoba hangulata minimalista, letisztult és modern. Fa-zöld és szürke, tökéletesen passzol a házikó berendezéséhez. A fekete tusoló oszlopra szivacs és az a kis hálós gömböcske is van felakasztva, bár még fóliában, valószínűleg sosem voltak használva, teljesen újak. Kibontom a gömb alakút és elindítom a vizet. Beletelik egy kis időbe, amíg elered a meleg víz. 

Amíg várom, hogy érkezzen a melegvíz, körül nézek és meglepő módon egy kis hangszórót fedezek fel nem sokkal a tusolórózsa fölött. Beindítom és rácsatlakozom a telefonommal. Spotify a barátom, most is tudja, hogy mire is van szükségem. Elindítom a Billie Eilish mixet és feltekerem a hangerőt. A melegvíz is megérkezett közben. Így már jobb kedvvel tusol az ember. A zene ritmusára masszírozom bőröm a narancs illatú tusfürdős szivaccsal. Hangosan éneklek, közben lehunyt szemmel áztatom magam a tökéletes hőmérsékletű vízben. És lepörögnek előttem a tegnap emlékei. Az érkezés, a limonádé, a jakuzzi, a konyha, a liszt, a nappali, a zene, a tánc, a napfény és a holdsugár. Mintha egy filmet néznék. Fel sem bírom fogni, hogy ez mind egy nap alatt és mind velem történt meg. Akárcsak egy erotikus könyvben. A piros pöttyöt bőven kiérdemelte a tegnapi napunk. Mosolygok és tovább éneklek. Párás narancsillat tölti be a teret. 

Hirtelen hátulról átölel. Majd kiugrom a bőrömből. A pulzusom az egekbe szökik.

- Jézusom! A frászt hoztad rám! – átkiabálom a zenét.

- Nem akartalak megijeszteni, – megadóan néz – de olyan jó koncert volt, nem bírtam megállni, hogy ne csatlakozzak a bulihoz.

- Nem vagy vicces. – összefonom a karom és duzzogva nézek rá. Átöleli a derekam és magához von.

- Bocsi. – jobb keze a derekamon, bal keze a tarkómon. Szorosan magához ölel. – Egyébként a kedvenc illatom a narancs.

Kiengedem összefont karjaim és én is átölelem. Az időzítés nem is lehetne jobb… Tyla – Water… „Make me sweat, make me hotter, Make me lose my breath, make me water…” A zene ritmusa, a víz csobogása, a narancs illata. 

Az ölébe kap, nekinyom a falnak. A fenekembe markol. 

Harapdálja az ajkam, a fülem, a nyakam. 

Pillanatok alatt az övé vagyok. 

Belém hatol. 

Magáévá tesz. 

Ott, a narancs-párás tusolóban, úgy érzem, semmi másra nem vágyom. 

A vállába kapaszkodva, belemarkolok vizes hajába. Körmeim belemarnak izmos vállába. 

Szikrázik a tekintete és forr a levegő. Bőrünkről pillanatok alatt elpárolog a víz. A forró gőz csak még vadabbá változtatja a hangulatot. 

Minden mozdulatával távolabb lök a valóságtól. 

Egyre hangosabbak vagyunk. 

Szapora légzésünk, fenevadként dübörög vérünk. 

Már alig bírok kapaszkodni. Ő meg megállás nélkül mozog bennem. Erősen, határozottan, elutasítva a gyengeség és gyengédség minden formáját. 

Egy párhuzamos univerzumban vagyunk. Valahol, messze a valóságtól. 

Csak ő meg én. Repülünk a végtelen felé. 

És beleolvadunk az orgazmus mámorába. 

A víz még mindig csorog. Lassan térek magamhoz. Minden erőm elhagyott. Ő meg az ölében tart, a földön ülve. Átkarolom a nyakát és megcsókolom. 

- Nincs is jobb, mint így indítani a napot. – mondom, és mindketten nevetünk.

- Kész a reggeli. Gyorsan szárítkozz meg és gyere. – nyom egy puszit a homlokomra és kimászik alólam.