Love is a bitch

A napok még mindig nem akarnak derűsebbé válni, bár már átléptünk az új évbe. Kevés a fény, így kevés az életkedvem is. A reggelek borúsak és ködösek. Nagyon komor ez a tél. 

Reggel 8:00. Megérkeztünk az irodába. Még senki sehol. Szeretek ilyenkor érkezni. Életet hozunk az üres térbe. (Nem, még a virágokkal sem lett jobb…) 

8:16. A reggeli tea és a csacsogás elmaradhatatlan pontja a napnak. Legalább ennyi jó van benne. 

Dörög. Biztosan esni fog. 

8:34. Kezdjünk is neki a napnak. Mert más nem dolgozik helyettem. Legyünk hamar túl a nehéz dolgokon, még a reggeli meeting előtt.

8:35. Nahát! Milyen korai ma. És roppant elegáns. Na jó, rohadt jól néz ki ma is. Így elég nehéz lesz összeszednem a gondolataim.

- Hogy hogy ilyen korán?

- Nem tudtam aludni. - Oké. Egyszerű és zsémbes válasz. Értettem. Ez visszarántott a valóságba.

Hosszú órák teltek el, mire valahogy ebédszünet lett. Már azt hittem nem érünk ide soha… Jól esik egy kis pihenő. Rám is fér.

Persze, ma sem maradhatnak el a mocskos beszélgetések az asztalnál. Hát nem is ez az iroda lenne. De legalább egy kis időre elfelejthetjük, hogy mit is csinálunk.

Jöhet a mai adag kávé. Kell is, ahhoz, hogy túléljük a napot. Sor van. Mint mindig. Letette a poharát és visszament a géphez. Hmm… Lusta kivárni a végét. Miért nem lepődőm meg? De így ő fog meglepődni.

Végre sorra kerülök, kezemben 2 pohárral. Miután nyakon öntöttem a 2 ujjnyi kávémat egy csésze tejjel, beteszem az ő poharát is a kávégép alá. Félhosszú, feketén, egy cukorral. Keserédes. Pont, mint aki issza. Amíg melegedik a hideg kávés tejem a mikróban, odaviszem neki a sajátját.

- Félhosszú, feketén, egy cukorral, ugye? - Nagy, barna szemeiből áradt a meglepettség.

- I… Igen, köszönöm. Egy angyal vagy! - mély és rekedtes a hangja. A pulzusom egyből megugrik.

- Bármikor! - mosolygom rá kedvesen. Na jó, gyorsan vissza a konyhába, még mielőtt kiül az arcomra, amit érzek. Remélem nem pirultam el.

Lassan itt a munkaidő vége. Szállingóznak haza az emberek. Itt az ideje, hogy mi is elinduljunk. Sötétedik.

- Persze, hogy mindenki itt hagy mindent! Mi a fasznak raknának el bármit is maguk után?

Aj-jaj! Ez nem hangzik túl jól. Csörömpölés és átkok sorozata. Nevetnem kell.

- Hadd segítsek! - belépek a konyhába. A mosogatógép nyitva, minden fiókja kihúzva. - Még mielőtt a földhöz vágsz valamit.

Nagyon felhúzta magát. Minél mérgesebb, annál aranyosabb. Nevetnem kell.

- Mégis mi olyan vicces? - mordul rám bosszúsan.

- Az, hogy a semmin mennyire fel tudod húzni magad. - Lassan a könnyem is folyik. De imádom, amikor dühös.

- Mindjárt nem fogsz nevetni. - éles hangja átszeli a köztünk lévő levegőt és távolságot.

Kérdőn felpillantok rá. Felegyenesedek a mosogatógép mellett. Az ajtóhoz lép, becsukja és ráfordítja a kulcsot. Nem igazán értem, hogy mi történik. De valahol tudatalatt, a porcikáimban érzem. Gyorsan és precízen suhan végig a konyhán, mint egy párduc, aki épp vadászni készül.

Felém fordul, előre lép, majd elveszi a széket az asztaltól.

- Mit…?

Mire kimondtam volna a kérdést, megragadta a derekam és magához húzott. Valami megmozdult. Mármint fizikailag megmozdult. Érzem az alhasam környékén. Tekintete vad és tüzes. Nem ereszt a szorításból. Jobb kezével megragadja az állam és megcsókol. Tűz folyik az ereiben. Forr a bőre, az ajkai. Érzem, ahogy elárasztja a forróság az én testemet is. Egyből be is nedvesedem.

Felkap és az asztalra ültet. Letépázza pulóverem. A szemembe néz, megcsókol. Lassan halad lefele az arcomon, nyakamon, vállamon. Fogai közé szorítja melltartóm pántját és lassan elkezdi lehúzni vállamról. Párhuzamosan, ugyanezt teszi ujjaival a másik oldalon. Egy másodperc alatt kipattintja csatom. Az anyag az ölembe hull.

Lassan ismét elindul lefele. Kulcscsont. Szegycsont. Hatra dőlök, megtámaszkodom a könyökömön. Derekamig felgombolt nadrágomat gond nélkül veszi le rólam. Libabőrös lettem. Nem fázom, de áthat minden érintése. Hátra döntöm a fejem. Hallom, ahogy mosolyog. Érzem a combjaimon, a csípőmön. Belém harap. Felszisszenek. 

Dörög.

Love is a bitch… Valahol megszólalnak a dallamok. Már teljesen meztelenül fekszem az asztalon. Hideg, de jól esik a felforrósodott bőrömnek. Az eső kopog az ablakon. Teljesen ráhangolódott a ritmusára. I’m flyin’…

Rám tapasztja ajkait. Nyelvével kényeztet, kínoz. Vadul száguld ereimben a vér. Kapkodva veszem a levegőt. Hangom összekeveredik a természet morajával.

Dörög.

Megfeszül a hátam. Harapdál és játszik. Libabőrös leszek. Érzem a combomon mosolyát. Megáll. Simogat. Bal kezével elindult felfele combomon. Csilingelést hallok. Nadrágja a földön landol. Megragadja csípőmet, az asztal szélére húz. Már nem támaszkodom, a hátamon fekszem. Másodpercek telnek, de egy örökkévalóságnak tűnik. Az idő lelassul, lávaként folyik és beterít minket a forróság. Mire észbe kapok már bennem is van.

Dörög.

Megfeszül a hátam. Nem éri az asztalt. Love is a bitch… Mintha ő is hallaná. Ritmusra mozog. Kemény, határozott, biztos minden lökés. Levegőt is alig kapok, az asztal szélében kapaszkodom. Mindkét kezével a csípőm tartja. A vihar zajába vegyülnek a hangok. A mi hangjaink.

Dörög. Kopognak az esőcseppek az ablakon. 

Hirtelen megáll. Levesz az asztalról. Megfordít. Már reflexszerűen teszem, amire szavak nélkül utasít. Nem érzem a lábaim. Az asztalra dőlök. Jobb keze a vállamon, a ballal a csípőmtől tart. Ismét belém hatol. Kemény, határozott. Minden mozdulata tudja, hogy mit akar. Minden mozdulatában érzem. Nem tántorítja el semmi, csak a célra fókuszál, nincs akadály, ami elállhatná az útját. Egyre hangosabbak vagyunk.

Ismét dörög.

Elengedi a vállam és a csípőm. Egy másodperccel később már a copfom markolja és a derekamon támaszkodik. Elönt a forróság. Nem tudom, hogy hol vagyok. Megszűnt a világ körülöttünk. Az űrben lebegünk. Csak ő meg én. Minden mozdulata távolabb repít. Már nem bírom sokáig. Közeledem a csúcs felé. Nem lassul. Tartja a tempót. Minden megmaradt erőmet összeszedem. Rászorítok. Megremeg a derekamon lévő keze. Én már úszom az orgazmus édes tengerében. Rám borul, velem együtt remeg. Mindkettőnket maguk alá gyűrtek a tenger hullámai. Érzem zihálását a bőrömön. Homlokát a hátamon pihenteti. Elengedi a hajam, tenyere puhán simogat.

Dörög.

- Love is a bitch… - suttogja. Majd felegyenesedik és levesz az asztalról. 

A testem ismét elönti a forróság.