Kattan a zár
Csak egy átlagos hétköznap… Borús, esős, mint az elmúlt hét összes napja… Lassan belezavarodom a sötétségbe… Nehezek a reggelek. Egyre nehezebben ébredek. Kezd fogyni a motiváció és a karácsonyi hangulat sem igyekszik betölteni a levegőt. Lassan a hétköznapjaim az időre hasonlítanak. Egyre szürkébbek és unalmasabbak. A mai sem néz ki jobban. De a pénzért dolgozni kell, nincs mit tenni.
Igyekszem a buszmegálló fele. Talán ma időben beérünk. De engem az sem zavar, ha késünk pár percet. De a mai haza utat valahogy meg kell oldanom. Nehéz lesz saját autó nélkül hazakeveredni. Megérkezik a „taxim”, kevesebb, mint 10 perc alatt az irodánál vagyunk. Ma nem olyan vészes a forgalom. A főnök már itt van, szokás szerint. Lepakolunk, elindítjuk a gépeket. Jöhet a szokásos reggeli tea és csevely a konyhában. Induljon hát még egy ugyanolyan nap.
8:53, lassan itt a reggeli meeting ideje. Vajon ma elkerüljük a lebaszást? Kétlem… mindig van valami, ami miatt rosszul kellene érezzük magunkat. Tudjátok, nyuszika. Ha van sapkánk azért, ha nincs akkor azért… Pedig egész jónak tűnt ez az egész az elején. De, azt hiszem, mindenhol így van. Idővel mindenki kimutatja a foga fehérjét.
8:57, és megérkezett a nap fénypontja. Az egyetlen ok, ami miatt megéri felkelni és bejönni minden reggel. Elolvadok a sármjától… Mindig jó illatú és mindig csábít a tekintete. Ma kivételesen elegáns. Jól áll neki a fehér ing és a matrózmintás pulóver. Még kócosan is jól néz ki.
- Nahát! Ma igazán elegáns vagy! Készülsz valahová? - muszáj elterelnem a gondolataim. Már majdnem vetkőzött a lelki szemeim előtt…
- Nem, csak jól indult a reggel. - válaszolt kedvesen és levette a kabátját. De jó, legalább neki jó napja van.
9:00, induljon hát a kínos várakozás. Vajon mi nem volt jó a tegnap?
9:43, elég könnyen lement a mai meeting. Valami van a levegőben. Talán mégis jó lesz a mai nap. Kezdjünk is bele.
Ebédszünet. Végre! Már kopog a szemem. Itt az ideje egy kis pihenőnek. Bár nem vészes a mai nap, munka van bőven. Ez a szünet sem járhat le mocskos beszéd és utalgatások nélkül. Nem lehetnénk felnőttek legalább egy kicsit? De minek is gondolkodom ezen, én úgysem változtatok meg semmit. Kösz. Legalább a saját evőeszközeiteket és tányérotokat elpakoltátok… a kagylóba… nagyon nehéz még egy mozdulatot tenni és kinyitni a mosogatógépet. Mindegy. Elpakolunk. Mi más dolgunk lenne?
13:00, mindenki hazament, ketten maradtunk. El sem hiszem. Annyira gyorsan kezd kalapálni a szívem, hogy beleizzad a tenyerem is. Az adrenalin vagy izgalom…? Jégcsap lett a két kezemből. Rohadt hideg van idebent. Beindítom a légkondit, hátha felmelegít egy kicsit. Nem beszélgetünk, mindketten a saját dolgunkkal foglalkozunk, mert hát akad bőven.
Lelépett. Talán a fürdőszobába ment. Oh, az a fürdőszoba… Hatalmas kád, nagy tükör és fürdőszobapult. Túl sok hely van, mindent is kipróbálnék vele… Na jó, ebből elég. Inkább megmelegítem jégcsap kezeimet. Ha felülök az asztalra még nem is kell tartsam.
- Lilith! - valahonnan messziről érkezik a hang. Jól hallottam? Engem szólít? - Gyere már ide!- Mi a…?
A fürdőszoba ajtajában állok értetlenül.
- Mi történt? - finoman bekopogok és az ajtóra tapasztom a fülem.
- Beragadtam… - kétségbe esett és keserves hangja hallatán nem is tudom, hogy mit érezzek.
- Hogy mi? - nem akarok hangosan nevetni, de nem bírom visszatartani. - Erre is csak te vagy képes. - Sírok a nevetéstől.
- Kösz. Ne nevess, inkább segíts!
- Oké, oké, bocsi. - még mindig nem bírok leállni, de erőt veszek magamon. - Akkor én felszorítom a kilincset, te próbáld a kulccsal! - kínlódunk egy kis ideig, de meg sem moccan a zár. - Na jó, asszem nincs más választás, bemegyek!
- Mégis hol akarsz bejönni? Nem fogom kifizetni a keretet, ha betöröd az ajtót!
- Van egy kisablak te nagyokos, rémlik? Nyisd ki, amennyire csak tudod!
Bemegyek a másik szobába, odatolok egy asztalt, rá egy széket és bepréselem magam az ablakon.
- Hú, de vékony vagy! - kezét nyújtja és lesegít a földre.
- Kösz, ezt bóknak veszem! Na, lássuk csak azt az ajtót. - hátat fordítok neki, megpróbálom forgatni a kulcsot, de egyik irányba se mozdul. - Ezt jól beállítottad ide…
Ránézek. Ő már félig meztelen, vizes a haja, az arca és a felsőteste. Na, most nagyot nyelek. Nagy levegő. Beszív, kifúj. Nem engedhetem elcsábulni magam. Beharapom az ajkam, hátha a fájdalom észhez térít.
- Tetszik a látvány? - pimasz mosoly terül el az arcán. Hogy mi? Azt hiszem túl sokáig bámultam.
- Hátööö... Nem mondom, hogy nem… Mit lehet erre válaszolni…? - lassan elpirulok. És most esik csak le igazán. Ketten vagyunk bezárva a fürdőszobába, ahol van egy hatalmas kád és fürdőszobapult… Elég, elég! Vissza az ajtóhoz. Picit megrázom a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. A szemem sarkából látom az önelégült mosolyt az arcán. Hát persze… miért is ne lenne önelégült?
- Ahelyett, hogy itt kelleted magad, segíthetnél! - mordulok rá, hogy visszatereljem a medrébe ezt a megzabolázhatatlan folyót. A hátam mögé lép. Azt hiszem hatásos volt ez a felszólítás. Közelebb hajol. A szívem már a torkomban dobog. Túl közel van. Érzem az illatát. A vállamra csöpög a hajáról a víz. Hideg. De most jól esik. Segít megfékezni a tomboló érzéseket. Hozzásimul a hátamhoz. Átázik a pólóm a vizes mellkasától. Felszisszenek. Azért a hátamnak annyira nem esik jól a hideg víz.
- Ne haragudj! Túl hideg? - aggódó hangja végigcsorog a gerincemen.
Ránézek. Forr a tekintete. Megfordulok. Szemben vagyunk. Érzem a teste melegét. Hátrább lépnék, de már nincs hová. Az ajtóhoz ér a hátam. Mély levegőt veszek, lassan kifújom. De már egyikünk sem tudja visszafojtani a benne feltörő vágyat.
Megragadja a nyakam. Magához húz. Átkarolja a derekam. Mélyen a szemembe néz. Megcsókol. Forró ajkain csöpög a szenvedély. Minden mozdulatában határozott. Tudja mit akar. Én is tudom. Engem! Összesimul a testünk. Átkarolom vágytól izzó testét. A hideg vízcseppek átforrósodtak és elpárologtak a bőre hőjétől. Csípőnk összeér. Érzem domborodó férfiasságát. Megragadja a csípőm és felültet a pultra. Sötét szeme mélyén látom magam tükröződni. A pillanat heve elragad és visz magával. Leveszi pólómat, majd lehámozza egyszer az én, majd a saját nadrágját. Kidolgozott izmaiból árad a férfienergia. Felfal már csak a jelenléte is. Keze finom érintésével kinyitja csípőm és beáll a két lábam közé. Hozzám dörgöli egyre nagyobb nemi szervét. Körmeimet a hátába mélyesztem. Isteni érzés, amikor hozzám ér. Végig csókolja nyakam, vállam, kulcscsontom. Könnyed mozdulattal kipattintja melltartóm csatját. Hátrébb lép. Összezárja lábam és leügyeskedi rólam az utolsó ruhadarabot is. Kiráz a hideg.
- Fázol? - de nem várja meg a választ, újra közelebb jön.
Leguggol a lábam előtt. Ujjaival és ajkaival lassan halad felfele a bokámon, sípcsontomon, combomon. De mielőtt hozzám érne még felpillant. Pimasz mosoly játszik a szemeiben. Elpirulok. Ez csak jobban ösztönzi. Szája és ujjai szinkronban mozognak. Játszik. Iszonyú jól csinálja. Mielőtt hangosabb lennék, befogja másik kezével a szám. Felegyenesedik, a szemembe néz. Meglepődöm.
- Csend! Mi lesz, ha valaki visszajön? - igaza van, a bejárati ajtó túl közel van és még ez a kis ablak is nyitva van.
A kezét a számon tartva ismét leguggol. Nem hittem, hogy lehetek még ennél is nedvesebb. De neki sikerült az előjátékkal kihozni belőlem valami olyat, amit még én sem tudtam, hogy bennem van. Az orgazmus szélére taszít. De nem enged elmenni.
- Ne olyan sietősen. - mosolyog.
- Ez még csak a kezdet. - suttogja rekedtes hangon.
Érzem a bőrömön, ahogy mosolyog. Belemarkol a hajamba, hátra húzza a fejem, belém harap. Aztán lassan, de magabiztosan elkezd mozogni. Felülmúlhatatlan érzés tölti be egész testem. Belekapaszkodom robosztus vállaiba. Ő meg csak mozog. Lassan ki. Határozottan be. Valahol a távolban megszólal a Had some drinks dallama. Lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem.
- Velem vagy még? - a szemembe néz és ismét lök egyet.
- Igen... - zihálom.
Kezdek elalélni. Túl szép ez a világ. Túl jó és túl rossz. Túl sok dopamint szabadít fel. Teljesen kizártam a külvilágot. Csak ő meg én. Ketten lebegünk az éterben. Egymásba kapaszkodva és egyé válva. Mire észhez kapok, leemel a pultról, háttal fordít és széttolja lábaim.
- Most jön az igazi móka! - rácsap a fenekemre.
Felnyögök, de nem várta meg, hogy bármit is válaszoljak. Újra belém hatolt. Most vadul, hevesen. Zakatol a szívem, alig kapok levegőt. Belemarkol a hajamba, hátra húzza fejem. Másik kezével tart a derekamtól fogva. Egyre gyorsabb. Amikor már az önkívület határára tol, hírtelen lelassít. Visszahoz a valóságba. A jelen káprázatába. Majd ismét felgyorsul. Egyre vadabb. Minden porcikám beleborzong. Felveszem mozgása ritmusát. Minden izmom megfeszül. Rászorítok. Hirtelen megáll.
- Ez mi volt? - mordul fel, elnyomva egy felszakadó nyögést.
- Nem volt jó? - kérdezem csábosan. Minden rezdülését érzem magamon és magamban. Pontosan tudom, hogy mit váltott ki belőle ez a húzás.
- Honnan tudsz te ilyet? - kissé meglepett és egyre eltökéltebb a hangja. Hátrapillantok a vállam fölött. A tekintetem megadta a kérdésére a választ. Felcsillan a szeme. Ismét elkezd mozogni. - Akkor most lassan szoríts rá.
Utasításokat ad. Engedelmeskedem. Földöntúli érzés mindkettőnk számára. Gyorsabban veszi a levegőt. A nyakam köré fonja ujjait. I feel like I’m downing… valahol ismét felszólalt egy dallam. Megfordít. Felvesz az ölébe. A falnak nyom. Nem enged a lendületből. Átkarolom lábaimmal a derekát, karjaimat a válla köré fonom. Fejemet és a hátamat a falhoz szorítja. Megcsókol. Nem tudom meddig bírom még. Egyre közelebb kerül a csúcs. Szomjazom az orgazmus édes ízére. Magamhoz szorítom. Tudja. Ő is érzi. A tűréshatárom széléhez érkeztem. Nem áll le. Folytatja. Minden mozdulattal közelebb kerülők az édes zuhanáshoz. Körmömet a hátába mélyesztem.
- Gyere!
Mintha vezényszóra várt volna. A testem szó nélkül engedelmeskedik. Minden erőm elhagy. Magához von. De nem áll meg addig, amíg még lüktetem körülötte. Az édes zuhanás a karjaiba vezet. Elmosolyodik. Lassan leenged a saját lábaimra. Alig bírnak tartani. Ismét megfordít. Alkarom a falon fekszik. Remegő lábaim széttárja. Az utolsó futam következik. Érzem a mozdulataiban. Hát jó, akkor legyen teteje. Minden megmaradt erőmet összeszedem. Gyorsít, rászorítok. Fokozatosan egyre gyorsabban mozog, én meg egyre jobban szorítom. Felsóhajt. Kiráz a hideg. Imádom hallani. Közeledik. Érzem. Már nincs sok hátra. Hát fűszerezzük meg egy kicsit még. Kavarni kezdek. Egy ezredmásodpercig mozdulatlanná válik.
- Nehogy megállj! - zihálom.
- Nem fogok. - suttogja.
Egyre erősebben markolja derekam. Megállít. Az utolsó mozdulatában minden benne volt. És most már ő is zuhan. Az édes mélységbe. Néhány levegővétel után lassan kihúzza magát belőlem. Felegyenesedem, megfordulok és nekidőlök a falnak. Gyöngyözik a homloka. Elmosolyodom.
Leülünk a földre terített ruhákra. Átkarol és megcsókol.
- Ez valami szédületes volt.
- Az bizony.
Kattan a zár.
- Még az ajtó is megadta magát.
Mindketten nevetünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése