Előétel vagy desszert?

Péntek reggel. Borzasztóan forró ez a nap is. 30+ fok és nincs, ahol lehűtsem magam. Már a kora reggeli levegő is túlfűtött. De végre itt a hétvége. Mehetek napozni és strandolni. Ilyen ez a nyár: túlfűtött, forró, felperzsel.

Térjünk vissza a valóságba, megérkezett a főnök. Szerencsére nem marad túl sokat, már megy is fel az irodájába. Ma nagy beszélgetések lesznek. Remélem minden jól alakul majd. Fontos nekem ez a munkahely.

9:53. Szólnak, hogy én jövök. Kicsit izgatott vagyok… vagy ideges? Nem is tudom melyik. Megyek, hogy gyorsan essek túl rajta. Legalább ez járjon le hamar.

10:17. Ez könnyen ment. Úgy tűnik nem volt mitől tartanom. Megkönnyebbültem. Egy hatalmas kő esett le rólam. De hamarosan érkeznek a többiek is. Ideje előkészíteni az irodát.

10:46. Az első befutó meg is érkezett. Jó újra látni a csapatot. Kezdtek hiányozni. 

- Szia! Üdv újra! Már vár rád az emeleten. 

- Szia! Még meg sem érkeztem és már vár. Hát akkor megyek is.

Lassan érkezik a partybusz minden tagja, egy valaki hiányzik csak. Eddig bele sem gondoltam, hogy melyiküket várom jobban, de így, hogy már csak ő nincs itt, egyértelmű lett. Valahogy vele mindig olyan könnyű volt, beszélgetések… nevetések… pipacsok… A kedvenc emlékeim között marad, amíg élek. 

És végre megérkezett. Borostás, kissé borzos, de jó illatú és majdhogynem elegáns. Egy ilyen napon igazán kár inget felvenni. 40 fok lesz még az árnyékban is, de ő tartja magát, sehol egy csepp izzadság. 

Odarohanok, átölelem a nyakát. Az illata végig csorog az ereimben. Elmegy az erő a lábamból. Szorosan tart, ölel. 

- Hiányoztál. - Súgja. 

Libabőrös leszek. Nem is sejtettem, hogy ilyen érzéseket hoz ki belőlem. Elpirulok. Ő csak mosolyog. Elvesztődöm tekintetében. Elenged és odalép a többiekhez.

Szedd össze magad! Mi van veled? Belépek a mosdóba. Hideg vizet engedek a kezeimre, majd az arcomat is bevizezem. Térj már észhez! Ő egy kolléga. Tereld össze a gondolataid, fékezd meg a fantáziád, ennek most nincs itt helye.

Sikerül összekaparjam magam a nap hátralévő részére. De minden lopott pillantásom találkozott az övével. Érzem a tekintetét magamon. Ahogy végig mér. Ahogy megáll a szoknyám alján. Ahogy végig siklik lábaimon. A virágokon. Az ágakon. Ahogy tovább is ment volna, de a ruhácskám nem engedte. Bizsereg a bőröm. Vajon ezt mind csak képzelem? Csak a fantáziám játszik velem? Kell egy kávé.

Kimegyek a konyhába. Elindítom a kávéfőzőt. Persze, hogy most fogyott el a kávé belőle. Felnyitom a szekrényt, de alig érem el a kávés tasakot. Valaki megáll a hátam mögött. Szorosan a hátam mögött. Ő az. A derekamra tette a kezét és a másikkal levette a tasakot. Kiszáradt a szám. Közel van. Túl közel. Övcsatja a csípőmhöz nyomódik. Nem kapok levegőt. 

- Hadd segítsek. – Szembe fordult velem és a kezembe adta a tasakot. Én meg csak bámulok rá, egy szó se jön ki a számon. Odahajol és a fülembe suttog, hogy a többiek véletlenül se hallják meg. – Igen. Pipacs. – Rám kacsint és ki is megy.

Meg kell támaszkodnom. A szívem majd kiugrik a helyéről. Pipacs… visszhangzik a fejemben. Igen. Ő is érzi. Túl sok ez a feszültség. Szinte szikrázott a levegő. A pillangók szélsebesen repkednek a hasamban. 

*

Eljött az ebédidő. Mindenki elindult az étterem felé. Én még felszaladok a főnök irodájába, fent hagyott valami papírokat, amelyekről kell fénymásolat.

- Menjetek csak, én ezt még elintézem és utánatok megyek. - szóltam a többiek után.

- Köszi! Várunk!

- Addig rendeljetek nekem is valamit. – Mosolygok és elköszönök. 

Irány az iroda. Egy sor lépcső, két sor lépcső… Az ajtó csukva. Bemegyek és becsukom magam mögött. Az asztal és a szekrény tele van papírokkal. Itt találja meg az ember, amit keres… Mint tűt a szénakazalban… Kinyílik az ajtó a hátam mögött. Basszus! Épp az asztal túloldalán lévő papírokat forgatom, félig az asztalra hasalva. Ki lehet ez? Villámgyorsan felállok és megfordulok. Szinte levertem a lábáról. Ő az. Mit keres itt? Nem ment ebédelni a többiekkel?

- Segíteni jöttem. Az ebéd megvár. – Mintha olvasna a gondolataimban. – Nagyon érdekesnek tűnik ez a feladat. A legjobban az a látvány tetszett, ami a belépésemkor fogadott. - mosolygott és huncut fény csillogott a tekintetében.

Tetőtől talpig elpirultam. Rá sem bírok nézni. Vajon mennyit láthatott? Kavarog a fejem és a gondolataim. Nem tudom mihez kezdjek magammal, csak hebegek és habogok… Tetszett a látvány?! Mindjárt elájulok.

Közelebb húz magához, átölel. Az illata még mindig elképesztő. Elvarázsol. Bizsereg minden porcikám. Lehunyom a szemem és mélyen belélegzem. Fura, de megnyugtat az ölelése. Az erős karjai összefonódnak a derekamon. Én is átkarolom és belekapaszkodom az ingébe. Lassan helyreáll a légzésem. Észre se vettem, hogy csak kapkodom a levegőt. 

Lazít az ölelésen. Felemeli a fejem, az államnál tart. Tekintete felperzsel. Forróbb, mint a kinti levegő. Átlát rajtam. Rabul ejt. Én meg csak kapaszkodom benne, mintha ő lenne az utolsó mentőcsónak, aki kimenekít ebből a viharos tengerből.

Hüvelyk ujjával simogatja ajkam peremét. 

Megcsókol. 

Fellángol bennem valami. Felforr a vérem. Ég a bőröm. Ő is érzi. Minden rezzenésemmel harmonizál. 

Tudja. 

Akarom.

Ő is akar.

Egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Látom a szemében magam. Látom őt és látom magam. Lángol. Felforr. Perzsel. Izzik a tekintete. Élve felfal.

Az ölébe emel. Lefektet a kanapéra. Forró csókokat szór a nyakamra… vállamra… kulcscsontomra… Jobb keze belemarkol a combomba. Bal keze a csókok útját követi. 

Kis virágos ruhácskám seperc alatt a földön landol. Egy pillanatra megáll. Végigmér. Elpirulok és félre fordítom az arcom. 

- Nézz rám! Gyönyörű vagy.

Ránézek. Mindent elárul az arca. Magamhoz húzom. Megcsókolom. 

🎵 I wanna be yours… Valahol messze felcsendül a dal. 

A bőröm izzik minden érintésétől. Szája lassan vándorol. Szegycsontomon keresztül, minden egyes bordámra csókot nyom. Keze a derekamon. Magához emel. Megfeszül a hátam az érzéstől. Egyre nehezebb a légzés. Lüktet a bőröm. Minden szívdobbanás felforrt vért pumpál végig az egész testemen. 

Leér a csípőmhöz. Finoman ráharap a fekete csipkére és lehúzza rólam. Bokámtól lassan elindul felfelé. Finom csókokat hagy a lábam belső felén. Leírhatatlan érzés. Amikor felér, megáll. Felnéz rám. Ijedten visszanézek rá. Mosolyog. Felfal a szemeivel. A csillogás mindent elárul. Visszamosolygok rá. Csak erre várt. Az érintésére is megfeszülök. 

Kényeztet.

Kínoz.

A szájával. A kezével. Minden ujja pontosan tudja, hogy mit csinál. Precíz. Megfontolt. Határozott.

Felnyögök. Ettől csak még jobban lángol. 

Zihálok. Nem áll meg. 

Kikészít.

Beharapom az ajkam, hogy el ne sikítsam magam.

Hirtelen megáll. De mire felocsúdnék már bennem is van.

Lassú mozdulatok. 

Ez már egy másik világ. Ez már nem a föld.

Ugyanolyan határozottan mozog, mint eddig. Tudja, hogy mit csinál. Minden mozdulata feljebb lök.

Lassan ki…

Erőteljesen be…

Körmeim a hátába mélyesztem.

Már ő is zihál.

Fokozatosan gyorsuló mozdulataival az őrületbe kerget.

Átkarol és egy egyszerű mozdulattal magára ültet. 

A vállára hullok. Alig van erőm. 

Ismét elkezd mozogni. Majd átveszem az irányítást.

Lassan ki…

Lassan be…

Finoman rászorítok. Felsóhajt. Ez erőt ad.

Elkezdek gyorsabban és körkörösen is mozogni.

Fel… le… körbe-körbe…

A fenekembe markol. Mindkét kezével. Ujjai belemélyednek a húsomba. 

A szemembe néz. Lángol. Akarja. Akarom.

Szorítom és mozgok. 

Együtt repülünk. A telihold fénye eláraszt.

Lassan mindketten a véghez közeledünk. 

Hátra dőlök, megtámaszkodom a térdén.

Az utolsó mozdulatok. 

Hevesek. 

Pezsegnek. 

Hangosak. 

Izzunk. 

Együtt robbanunk, majd aláhullunk. Átadjuk magunkat az orgazmus csodálatos érzésének.

Még néhány másodpercig nem mozdulunk meg. Hagyjuk, hogy átjárja egész testünk az érzés.

Magához húz és átölel.

Érzem a mosolyát a bőrömön.

- Köszönöm.

🎵 R U Mine? A dallam nagyon messziről, de tisztán hallatszik.

Még fent van a nap, de a telihold fénye bevilágítja a szobát.