Egy borzasztóan forró nap

Ma az összes melegrekord megdőlt. Borzasztó ez a hőség. Nem tudom meddig fog ez így menni, de ezt nem lehet már kibírni. A hajam két copfban, egy vékony, csíkos ruhácskában is nagyon melegem van. A tömegközlekedés is csak kínok között működik. A forgalom meghalt, az utak tele vannak és alig lehet haladni. Még szerencse, hogy időben elindultam, másképp biztos nem érnék be időben. Vennem kell egy jegyes kávét az első kávézóban, ami útba esik az iroda fele. Remélem odabent hűvös a levegő és megy a légkondi.

Kávéval a kezemben belépek az ajtón, ő már bent van. Nagyon korán érkezett ma. Nem is értem, hogy bír felkelni ilyen hőségben minden reggel. És, hála neki, megy a légkondi, beindította, de kell még egy kis idő, amíg teljesen lehűl az iroda. Nem baj, már így is sokkal jobb idő van bent, mint kint. És még csak reggel 9 van. Mi lesz még egész nap? Elolvad minden és mindenki.

- Jó reggelt! - ahogy meghallotta, hogy nyílik az ajtó, köszönt is.

- Jó reggelt! Nagyon korán érkeztél ma. - csicsergem.

- Igen, volt egy kis elintéznivalóm a reptéren, onnan meg egyenesen ide jöttem. - teljesen felém fordult, ahogy beszélgettünk.

Jó illatú, jól fésült, egy tűrődés sincs az ingén. Soha nem fogok rájönni a titkára. Hogy csinálja ezt? Mindig levesz a lábamról, már az első pillanattól kezdve.

- Milyen az idő odakint? - végignéz rajtam. Valamit elkezd forgatni a fejében. - A kezedben lévő pohár tartalmát elnézve, nem túl rózsás.

- Borzasztóan meleg van! Ezt már nem lehet tolerálni! – leteszem a poharam az asztalra, közben egy mosoly suhant át az arcán, ahogy követi a mozdulataim és ismét végigmér… Basszus! Vajon nagyon látszik rajtam, hogy leizzadtam…?! Megfagy a vérem… A pánik átveszi az irányítást a testem felett. Csak bámulok rá ledermedve.

Észrevette az arcomon, hogy aggódom. Közelebb lép, felemeli az állam. Kimegy az erő a lábamból ahogy belefúrja a tekintetét az enyémbe. Pillanatok alatt megfordította az egész világomat. A pániknak már nyoma sincs, átvette a helyét egy ismerős érzés, ami elkezdett motoszkálni és megindult a hasam alja felé.

- Nyugalom, ma is csodásan nézel ki. Mint mindig. – Mosolyog az egész arca. Én meg már valahol máshol járok…

Elég legyen az ábrándozásból! Térj vissza a valóságba! Látja, hogy elkalandoztam és nagyon élvezi a kialakult helyzetet. Egész közel hajol, az ajkai majdnem elérik az enyémet. A szívem majd kiugrik a helyéről. Kiszárad a szám.

- Mutasd meg nekem is, amit lejátszodtál fejben. – súgja és átkarolja a derekam. Belecsókol a nyakamba.

Végigfut rajtam a bizsergés. Libabőrös lettem. A szívem zakatol. Lüktetnek az erek a testemben. Felgyorsul a légzésem és a pulzusom is.

Szeretem, amikor ezt váltja ki belőlem. 

Beindít. 

Feltüzel. 

Az illata, az érintése, a mosolya. Mindene hatással van rám.

Elhúzódom egy picit. A szemébe nézek. Kíváncsi, tele vággyal. Ott parázslik benne minden, amit érzek. A tarkójánál beletúrok a hajába. Megcsókolom. Magához húz. A derekamnál fogva tart. Lépünk néhány lépést hátra. 

- Csüccs! – Mint egy okos kis kutya, követi a parancsaim. Élvezi, látom a szemében. Alig várja a következő lépést. Izzik a tekintete. Domborodik a nadrágja. Megállok előtte és elmosolyodom. – És még csak hozzád sem értem.

- Már azzal is beindítasz, ahogy rám nézel. Huncutul, vadul, kíváncsian, vágyakozva.

- Maradj, ahol vagy! – utasítom. Az ajtóhoz lépek és bezárom. Minden mozdulatomat figyeli, nem veszi le rólam a tekintetét. 

Még egy lépést teszek hátrébb. Levetem a szandálom, majd néhány ügyes mozdulattal a fehér csipke alsóneműm is a földön landol. A kezembe veszem, az ujjamon lógatom, mint egy kis fehér zászlót, de ez most egyáltalán nem a megadást jelenti. Megfeszül a teste, elönti az adrenalin és a vágy. Nekem ugrana és leteperne, a tekintete és minden izma ezt üzeni.

- Nem! Maradj, ahol vagy! - parancsolom.

- Honnan… honnan tudtad? - elégedett és kíváncsi.

- Látom a szemedben és minden izmod megfeszült.

Visszamegyek a kanapéhoz, kezemben a fehérneművel. Megfogom a kezét, felemelem, kinyitom a szorosra zárt öklét és a tenyerébe teszem. Összezárja az ujjait és az arcához emeli. A keze mozdulatával és is mozdulok és az ölébe ülök. 

Ráborulok a vállára. Mély levegőt veszek. Be… ki… libabőrös lett. Becsókolok a nyakába. A füle mögé. Az állán át lassan elérek a szájához. De nem érek hozzá, csak lassan átsuhanok felette. Érzem a légzését. Forró levegőt fúj ki. Átérek az arca másik felére. Hátra dönti a fejét, nagyot sóhajt. Egyre jobban dolgozik a nadrágjába férfiassága. Belemarkol a fenekembe. Nagyon akar. De még nem kaphat meg. Túl könnyű lenne. Én meg túlságosan szeretek játszani.

- Ne húzz fel nagyon, mert nem garantálom, hogy vissza tudom fogni magam. - mormogja a fülembe.

- Abban semmi izgalmas nincs, ha mindent egyből megkapsz. – a szemébe nézek, megőrül az érintésemtől. Kezem a mellkasán, egyesével gombolja ki az inge gombjait. – Türelem.

Ismét közel hajolok a szájához, de nem csókolom meg. Olyan közel vagyok, hogy csak milliméterek választanak el tőle. Huncut mosoly játszik az ajkaimon. Ő visszamosolyog. Lehúzom a válláról az inget és csókokat szórok forró bőrére. Ismét libabőr. Egyre gyorsabban veszi a levegőt. A kezem már az övét bontja. Majd a nadrágja gombját. Teljes erejével kapaszkodik. Mindkét keze belemarkol a fenekembe. Ennek biztos nyoma marad.

Kibontom a nadrágját, de csak annyira, hogy beférjen a kezem. Átnedvesedett a boxere. Elkezdem mozgatni a kezem. Lassú, finom mozdulatok. Minél lassabban haladunk, annál jobban akarja, annál jobban akarom. 

A feje a kanapé támláján, jobb keze a combomat szorítja, bal keze a fenekem. Érzem, ahogy lüktet a vére. Átjárja az érzés a testét. Én meg nem gyorsítok. Lassú köröket írok le ujjaimmal, tenyeremmel. Megfeszül a háta. Egyre jobban keményedik a kezemben.

Arra emeli fel a fejét, hogy megálltam és kivettem a kezem is a nadrágjából. Még mielőtt bármi is eszébe jutna…

- Vesd le! – látom, hogy megkönnyebbül és máris teljesíti az utasítást.

Visszaülök az ölébe. Rajtam még ott a ruhácska. Ráülök, de nem bele. Mindketten teljesen eláztunk. Remélem nem kentem össze a nadrágját. Elég kellemetlen lenne egész nap a foltos nadrágban ülni és mászkálni.

Lassan elkezdek mozogni rajta, de nem engedem be. Felsóhajt. A derekam fogja. Erősen tart. Át akarja venni az irányítást.

Megállok. Megfogom mindkét kezét és lejjebb csúsztatom.

- Ma én leszek a te főnököd. Te csak élvezd és csináld, amit mondok. – rákacsintok és mosolygok. Megadóan felemeli a kezét, de élvezi a kialakult helyzetet.

Megtartom magam a vállán és ismét elkezdek mozogni, de még mindig nem engedem be. Lassan csúszom rajta. Elengedem a kapuig, majd ismét vissza. Kezeivel öntudatlanul belém markol.

Még néhány finom mozdulat. És amikor egyáltalán nem számít rá… egy biztos és határozott mozdulattal… beleülök. Megragadom a tarkójától és megcsókolom.

Felnyög. Lángol és szét tudna szedni. Apró darabjaimra szakítana.

Kihúzom és ismét csak hintázok.

- Meg fogsz ölni. – zihálja.

- Ez a célom. – súgom a fülébe és finoman megharapom a fülcimpáját. Megadóan hátra dönti a fejét. Én meg tovább feszítem az idegszálait.

Lassan mozgok rajta. Majd ismét beleülök. Erősen, határozottan. Mindkettőnk pulzusa az egekben. Csak kapkodjuk a levegőt. Néhány pillanatig mozdulatlanul maradok. Erőt kell gyűjtenem. 

Átveszi a ritmust. Ugyanolyan lassan és kimérten mozog, ahogy én. Összeszedem magam és vele együtt mozgok. Majd visszaveszem az irányítást. Teljesen beleülök. Mélyen befogadom. 

Felsóhajt.

Lassan és aprókat mozgok. Leírhatatlan az érzés.

Szorítom kifele, engedem befele. Picit gyorsítok a tempón. Ismét megcsókolom és innen már tudja. Ezt a pillanatot várta. Egyre jobban gyorsít. Érzem, ahogy közeledik a csúcshoz.

Hirtelen felemelkedem és kihúzom. Értetlenül néz rám. Összezavarodott.

- Nem engedhetlek el ilyen hamar. – arcát a kezeim közé fogom. Zihál. Alig kap levegőt. És nevet. Megcsókolom, ő visszacsókol. Várok néhány másodpercet, amíg egy kicsit lecsillapodik.

Ismét beleülök. Most lassan, kiélvezve minden millimétert. Mindketten mély levegőt veszünk. Imádom érezni. Ahogy lassan behatol. Túlvilági érzés.

Megfogja a szoknyám és lehúzza rólam a ruhát. Végig csókol. Tenyere a derekamon. Egyenes háttal ülünk mindketten. 

Ő csókol. 

Én lassan mozgom.

Megtámaszkodom a térdén. Kicsit hátrébb dőlök.

Kezd elhagyni minden erőm. 

Rásegít. 

Ő is mozog.

Megszűnik körülöttünk a világ. Csak mi ketten vagyunk. És lebegünk a semmiben.

Egymást toljuk felfelé. 

Gyorsítunk a tempón…

Együtt mozgunk.

Egyszerre ver a szívünk.

Még néhány mozdulat…

Mindketten az édes mámor felé tartunk. Az orgazmus gyönyörű magasságába. Ahonnan már csak lefelé vezet az út.

Együtt robbanunk és zuhanunk a szakadék mélyébe, ahol csak sötétség van és csak a kettőnk szívverése hallatszik. 

A vállára hullok. Átölel és magához szorít.

Zihálunk.

Felemel és a szemembe néz. Mosolyog. Le se lehetne törölni az arcáról.

- Egy borzasztóan forró nap veled lehet még forróbb. – nevet és megcsókol.