A föld középpontja - 1. rész

El fogok késni! Ekkora dugó sosem volt a reptér felé. Most már nagyon örülök, hogy hamarabb elindultam, mint ahogy terveztem. Egymást érik az autók és csak araszolunk. Még van 3 óra a beszállásig, még fél óra út a reptérig. De ha így haladunk, imádkoznom kell majd az utas kísérőnek, hogy engedjen fel. Így már elég kétesélyes, hogy elérem a Máltára induló gépet vagy sem. A barátaim meg fognak ölni. Még szerencse, hogy ők már ott vannak, így nem itt, a reptéren halok majd meg, hanem Európa egyik legkülönlegesebb szigetén. Azért ez is teljesítmény, nem?

Leparkoltam, szerencsémre egy egész közeli parkolót találtam, úgyhogy nem kell átszelnem a teljes területet. Belépek az előtérbe, a nagy kijelzőkön eszeveszettül keresem a járatom számát. Megvan! Végre! 4-es kapu. A kis gurulós bőröndömmel és a táskámmal rohanok a kapu felé, a becsekkolás már elkezdődött. Kiszúrtam a távolban a sort, ahová én kell beálljak és a táskámban keresve a jegyemet, elindultam. Sebes léptekkel közeledtem a biztonsági kapu felé, de nekiütköztem valaminek. Vagyis az a valami, inkább egy valaki.

- Jézusom! Elnézést, nem vettem észre, hogy itt áll. - szabadkoztam, amint felnéztem a táskámból. Az arcomba szaladt a vér, ahogy végignézett rajtam hideg, jeges tekintetével. Szóra sem méltatott, csak tovább sétált. Nekem meg fogytán az időm, úgyhogy nem állok neki kioktatni az illemről. Felkaptam ismét a táskám, megragadtam a bőröndöm és néhány méter múlva már a szalagon haladtak a csomagjaim. 

A jegyem az ablak mellé szólt, mint mindig. Imádom látni, ahogy elhagyjuk a földet és a felhők fölé emelkedünk. Leírhatatlan érzés és mindig feltölt energiával. Kényelembe helyezkedtem, feltettem a fülesem és vártam, hogy végre elinduljunk. A mellettem lévő 2 szék még mindig üres, remélem így is marad. Kis idő múlva becsukódtak az ajtók és megszólalt a pilóta. Addig, amíg beszélt és a légiutas kísérők elmutogatták a szokásos biztonsági teendőket, levettem a fejemről a fülest, de amint befejezték, egyből vissza is tettem. Nem szeretnék senkivel beszélgetni, csak bámulni az alattunk elterülő, csodálatos világot. 

A pár órás út alatt, amíg a levegőben voltunk, a barátaim sorra bombáztak üzenetekkel, amiket persze csak akkor kaptam meg, amikor leszálltunk és kikapcsoltam a repülő üzemmódot a telefonomon. Úgyhogy most kell néhány perc, amíg az eszköz magához tér. Az üzenetekből kiindulva, eléggé kétségbe vannak esve, mert utoljára csak annyit írtam, hogy nem biztos, hogy elérem a gépet. Azóta meg se kép, se hang. Amint leszállok a gépről fel kell hívnom őket.

A táskámmal és a bőröndömmel a kezemben elindultam a folyósón a repülőgép ajtaja felé. Nagyon lassan haladtunk, a gépen szinte teltház volt. Végül a mellettem levő két hely is elkelt, szerencsémre nem zavartak a szomszédaim. Utolsóként szállok le, már csak a személyzet van fent, de ők is pakolnak és indulnak utánam. Amikor elhaladok a pilótafülke mellett, kattan a zár. Reflexszerűen felkaptam a fejem. Két jeges szempár bámult rám és várta, hogy végre megmozduljak. A lábaim viszont nem voltak hajlandók engedelmeskedni, úgyhogy csak álltam előtte megfagyva és zavarodottan.

- Elnézést, de leszállnánk. - mély hangja végigszaladt a gerincemen és egyfajta furcsa bizsergés indult el bennem. 

Valahogy nagy nehezen megszakítottam a szemkontaktust és elindultam a lépcsőn. Ő utánam ballagott, nem tudtam eldönteni, hogy csak türelmetlen vagy ideges is. De bármennyire igyekeztem, a csomagjaim miatt nem tudtam ennél gyorsabban haladni. Végre elérték a lábaim a földet, de mire hátra fordultam, már a személyzeti bejárat felé tartott. Még néhány pillanatig bámultam a hátát, aztán én is elindultam az épület felé. A gondolataimba mélyedve léptem be az előcsarnokba, ahol nagy sikítás fogadott. 

- Végre!

- Már azt hittük, hogy lekésted a gépet!

- Miért nem válaszoltál az üzenetekre?

Levegő után kapkodtam, ahogy egyik ölelésből a másikba estem és egyik kérdést a másik után szegezték nekem. A barátaim hihetetlenül jó fejek és roppant megértőek, kivéve, amikor nem adok semmiféle életjelet magamról.

- Bocsi, annyira siettem, hogy teljesen kiment a fejemből. Fel akartalak hívni, amikor leszálltuk, de... - egy másodpercnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy inkább nem említem meg az incidensem a pilótával, még a végén elkezdenek összeesküvés elméleteket gyártani - egyáltalán nem kellett volna eljönnötök értem. Odataláltam volna taxival is.

- Szó sem lehet róla! Főleg úgy, hogy majdnem otthon maradtál.

Megadóan felemeltem a kezem és elindultam utánuk a kijárat felé. Amint kiléptem az ajtón, valami fura érzésem támadt, a tarkóm bizsergett, mintha valaki figyelne. Elnéztem oldalra és ott állt. Taxira várt, de észrevett és nem vette le rólam a szemét. Végigszaladt a borzongás rajtam. Gyorsan elkaptam a tekintetem és bepakoltam a cuccaim az autónkba. Irány a hotel.

Málta gyönyörű! A színek, az épületek, a növények. Minden lélegzetelállító, nem tudok betelni a látvánnyal. A hotelünk a város másik felén volt, úgyhogy beletelt egy kis időbe, mire odaértünk. De egy cseppet sem bántam. Magamba szívtam a látványt. Igyekeztem az elmémbe vésni minden apró részletét. Elképesztő, hogy mire képes az ember és a természet együttes munkája. 

Megérkeztünk a szállodához, a recepción bediktáltam a nevem és átvettem a kártyám. Az épület tökéletesen beleillet a környezetébe, kívül és belül is autentikus, de a szoba valami hihetetlenül pazar. Mintha egy luxushotel egyik szobájába léptem volna be. Bár tudtam, hogy mit foglalunk, a képek a közelébe sem érnek a látványnak. A hatalmas ablak a tengerre néz, a berendezés a legújabb trendet követi, minden csillogóan tiszta és fantasztikus illat van mindenhol. A találkozót néhány óra múlvára beszéltük meg, úgyhogy bőven van időm berendezkedni, mindent megnézni, ami idebent van és még egy kávé is belefér a bárnál.

Nagyjából 1 órámba telt, mire kényelembe helyezkedtem a szobában és minden cuccom a helyére pakoltam. Egy frissítő zuhany után lementem a bárhoz, kértem egy lattét és helyet után kutakodva pásztáztam végig a termet. A tekintetem egy sötét tarkóra tévedt. Már nem volt egyenruhában, de ing és vászon nadrág volt rajta. Ekkora véletlen a világon nincs. Intettem a pultosnak, hogy hová hozza a kávét és elindultam az irányába. Néhány lépés után megálltam a háta mögött. Újságot olvas. Milyen régimódi. Érzékelte a jelenlétem, óvatosan letette az újságot és támadó pozíciót vett fel, minden izma megfeszült. A vékony anyagú ing alatt tökéletesen kirajzolódtak szépen megformált váll és karizmai. Megkerültem a széket és leültem vele szembe. Meglepett és bosszús egyszerre. 

- Elmondaná miért követ engem? - kérdeztem szárazon. A reptér óta folyton egymásba botlunk és nagyon kezd idegesíteni a modortalansága.

- Ugyanezt kérdezhetném én is öntől. - hátra dőlt és ismét kényelembe helyezte magát. Karjait összefonva maga előtt, fürkészően bámult. - Nem én voltam az, aki önnek rohant, mert nem volt képes felnézni miközben egy zsúfolt reptéren jár-kel. A leszállásnál is önre kellett várjunk, mert képtelen volt egyik lábát a másik után tenni.

Nem tudtam eldönteni, hogy a düh vagy a szégyenérzet miatt szaladt minden vér az arcomba. Már épp válaszolni akartam, amikor megérkezett a pincér a kávémmal. Amíg letette és megköszöntem, beszélgető partnerem ismét belemerült az újságjába. Vettem néhány mély lélegzetet, hogy lenyugodjak egy kicsit, majd megszólaltam.

- Nézze, egyik sem volt szándékos a felsoroltak közül. Békejobbot ajánlok. - ekkor felnézett az újságból. A jeges tekintetében valami hihetetlen sárm jelent meg és még valami, amit nem tudok megfogalmazni.

- Legyen. - letette az újságot az asztalra és kezet nyújtott felette. Én is kezet nyújtottam, majd, amikor vissza akartam húzni megszorította a kezem és az asztal fölött közelebb húzott magához. Szerencsére nehéz fából készültek a bútorok, másképp biztos, hogy ki- és leborult volna minden, ami az asztalon van. Az értetlen arckifejezésemet látva hozzám hajolt, alig néhány centi választott el minket egymástól. A pulzusom vészjóslóan megemelkedett. - De van egy feltételem.  - na tessék, valahol éreztem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

Nagyjából negyed óra telt el azóta, hogy elengedte a kezem és mindketten visszaültünk a helyünkre. Azt hiszem nem kell mondanom. Sokkal nagyobb árat fizetek, mint azt bárki is gondolná. Mint kiderült, a kék-jég szemű, sötét hajú pilótánk ugyanannyit lesz Máltán, mint én, annyi különbséggel, hogy ő több üzletet is lebonyolít és különböző eseményeken is részt vesz. Ehhez jövök kapóra én, aki besétált az oroszlán barlangjába. Mindig utálta, amikor az ilyen eseményeken körülötte legyeskednek a nők, mondjuk elnézve testalkatát, tökéletesen formázott szakállát, ápolt külsejét és a parfümje elképesztő illatát, nem is csodálkozom. Szóval a megállapodásunk az, hogy én pajzsként fogok szolgálni neki ezeken a rendezvényeken, eljátszva, hogy a nője/párja/barátnője vagy nevezd aminek akarod, vagyok cserébe ő elnézi, hogy milyen ügyetlen vagyok. Nagyon kedves, ugye? Azért én sem ma jöttem le a falvédőről, úgyhogy kiegészítettem még néhány ponttal a szóban megkötött szerződésünk. Például az egyik ilyen pont az, hogy megmutatja a legszebb helyeket Máltán. A beszélgetésünk során kiderítettem, hogy ő már többször is járt itt, szinte úgy ismeri, mint a tenyerét. Turistavezető kipipálva, már csak azt kell kitaláljam, hogy mit mondok a barátaimnak. Egy kis huza-vona után megállapodtunk abban, hogy holnap reggel indul az idegenvezetés, én meg este 6-ra puccba vágom magam az első eseményre, ami nem más, mint egy jótékonysági est Európa krémjének. Nem mondom, hogy nem szorult görcsbe a gyomrom, de addig még van egy teljes napom. 

Az este többi részét a barátaimmal töltöttem. Sétáltunk a parton, ellátogattunk különböző szórakozóhelyekre, táncoltunk, ittunk, énekeltünk. Mire visszaértem a szállodához jóval elmúlt éjfél. Szórakozottan mentem fel a szobámba, alig értem el az ágyba, elhatalmasodott rajtam a fáradság. Természetesen a pilótával kötött egyezségünkről egy árva szót sem szóltam senkinek. Pont elég, hogy én tudom, nem kell más beleüsse az orrát. Őket ismerve biztos vagyok benne, hogy máris az esküvőnket szerveznék vagy felfegyverkezve várnák a hotel előtt. Úgyhogy mindenki érdekében, inkább titokban tartom, amíg csak lehet. Holnap majd kitalálom, hogy mivel húzom ki magam a közös programok alól.

*

Hangos kopogtatásra ébredek. Azt sem tudom, hogy melyik világrészen vagyok. Az agyam még mindig ki van facsarva a tegnap esti bulik és nem kevés alkohol miatt. Nagy nehezen feltápászkodom az ágyból és elbotorkálok az ajtóig. Álmos fejjel nyitok ajtót, de azonnal felébredek, amint meglátom, hogy ki áll a másik felén.

- Már 10 perce várok. - száraz hangja belehasít a kissé másnapos fejembe. 

- B... bocs, azonnal felöltözöm. Már ennyi az idő? - rácsaptam az ajtót. Szélvészként száguldok végig a fürdőszobán és a gardróbon. Kicsit több, mint negyed óra alatt elkészültem.

- Ennek következményei lesznek. - jegyezte meg baljósan, amikor ismét kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyósóra. Szóra sem méltatott, csak elindult.

Ő ment elől, én utána. Alig bírtam tartani a lépést. A lift csilingelve megérkezett, beszálltunk. Csak mi ketten voltunk bent. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, kínos csend vett körül. Nem tudtam eldönteni, hogy csak egyszerűen dühös rám vagy épp azt fontolgatja, hogy melyik sikátorban vágja el a torkom. Két emelettel lennebb beszállt egy család. Közelebb kellett húzódom, hogy mind elférjünk. Ekkor eszméltem csak rá, hogy milyen jól néz ki és milyen észveszejtő illata van. Azonnal felreppentek a pillangók a hasamban és olyan képek kezdtek el lejátszódni a fejemben, amiknek egyáltalán nem szabadott volna. A szemem sarkából figyeltem, remélve, hogy nem vette észre, hogy milyen hatással van rám. Arcán a vas szigoron és a fegyelmen kívül semmi nem látszott. Egyenesen előre nézett, karjait leengedte maga mellett és nem vett tudomást senki másról a szűk liftben. A mellettünk álló gyerekek már egyre nyugtalanabbak és türelmetlenebbek voltak. A szüleik kevés sikerrel próbálták csitítani őket, így, amint kinyílt a lift ajtaja, mindenkit félrelökve kiszaladtak. A hitelen nagy nyüzsgés és felszabaduló hely miatta az egyensúlyérzékem megingott és majdnem elestem. Az utolsó pillanatban kapott el a derekamnál fogva. Ijedt arcom egy pillanat alatt átváltott egy mélyebb, intimebb kifejezésre, amikor a jegyes tekintete sötétté vált. Láttam már ehhez hasonló tekintetet, de ennyire sötétet, ennyire mélyet még soha. Amíg talpra állított végig a szemembe nézett. Elengedett, majd kilépett a liftből. Tenyere nyoma égette a bőrömet. 

Elindultunk felfedezni a szigetet. Ma nem volt túl sok időnk, úgyhogy csak a legközelebbi helyekre vitt el. Gyalog mentünk mindenhová. A kellemes meleg szél nyugtatóan hatott felborzolt idegrendszeremre. Elvitt néhány kilátóhoz, ahonnan még gyönyörűbb a tenger, megmutatta a leghíresebb sétáló utcákat és tereket. Lassan belefeledkeztem a reggeli incidensbe és teljesen átadtam magam a hely csodálásának. Elvitt a legfinomabb fagyizóhoz, úgy tűnik már rég ismerik egymást a tulajjal. Megkóstolhattam mindenik ízt, hogy választani tudjak, de ez csak még nehezebbé tette a döntést. Végül a vanília és a gránátalma kombó mellett döntöttem. Leírhatatlanul finom és még teljesebb az ízélmény, ahogy lassan elolvad a számban. Leültünk egy közeli padra, ahonnan ismét ámulatba ejtő volt a látvány.

- Isteni ez a fagyi! Te mindenkit ismersz? - kérdeztem, amikor helyet foglaltunk.

- Tudod, amikor sokat vagy egy helyen, előbb-utóbb megismered a lakosokat. - komótos mosoly jelent meg az arcán. 

Eddig is tudtam, hogy minden nőnek megakad rajta a szeme, de amikor mosolyog... Pont úgy olvadok, mint a fagyi a kezemben. Ennyire rövid idő alatt nem lehet megismerni senkit, mondhatná bárki, de én mégis úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném. Amíg méláztam, a fagyi tényleg olvadni kezdett a kezemben és rácseppent a kézfejemre. Lassan elkezdett lefolyni, halvány fehér csíkot hagyva maga után. Végignézte, ahogy elkezd lecsorog a kézfejemen, de mielőtt lecseppent volna elkapta a csuklóm és a szájához emelte a kezem. Az a tűz, ami a szemében fellobbant, képes lenne felégetni az egész világot. A legérzékibb mozdulattal rátapasztotta ajkait a kézfejemre és finoman lenyalta a lefolyt fagyit. Az egész nem tartott tovább néhány másodpercnél, én mégis úgy éreztem, hogy erre az időre megállt körülöttünk a levegő és azt kívántam, bárcsak sose indulna újra el. De végül elengedett és felállt a helyéről.

- Gyere, még egy helyre el szeretnélek vinni. - nyújtotta a kezét. Elfogadtam és indultunk is tovább.

Az utunk szűk kis utcákon vezetett végig. Magas kőfalak, színes cserepekben szebbnél szebb színes virágok, az épületek között kihúzott zsinórokon száradó ágyneműk. Egyik ámulatból estem a másikba, ő meg végig fogta a kezem és mutatta az irányt. A szívem csordultig telt, fülig ért a szám. Amikor végre megálltunk egy helyi kis gyümölcs- és zöldségárus stand foglalt helyet előttem. Az érett gyümölcsök édes illata körbeölelt, megtelt vele a levegő. Csillogó szemmel néztem rá. Elégedettséget láttam a szemében. Elengedte a kezem és belépett a ládák között elterülő kis folyósón. Hangosan köszönt és egy nevet kiáltott. Néhány perc múlva érkezett is egy telt arcú, alacsony termetű néni. Váltottak pár szót, majd felém fordult és kérdezett valamit.

- Azt kérdezte, hogy mit szeretnél megkóstolni? - arcán pajkosság és valami felhőtlen nyugalom terült el, ahogy rám nézett.

- Mindent. - csúszott ki a számon gondolkodás nélkül. Lefordította a néni felé fordulva, majd mindketten felnevettek. 

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el ott, amíg a finomabbnál finomabb gyümölcsöket kóstolgattuk. Végül vettünk egy kis doboz epret és elköszöntünk. A hotel felé sétálva a nap emlékei elöntöttek. Mérhetetlenül boldognak éreztem magam és a kíváncsiság egyre jobban mardosta a belsőm. Egyéb érzelmekkel kavarodva, de azokról inkább nem vettem tudomást. Ismét egy szűk utcába kanyarodtunk. Csak annyira volt széles, hogy egy ember kényelmesen tudott sétálni, ketten már nem fértünk volna el egymás mellett. Csend volt körülöttünk. Egy lélek sem járt arra. Az autóút jóval messzebb feküdt. Csak mi ketten voltunk. A falak visszhangozták lépteink zaját. Ahogy haladtunk, mintha kezdett volna besűrűsödni a levegő körülöttünk. Lassultak lépteink. Légzésem és szívverésem kezdett felgyorsulni. Próbáltam elterelni a figyelmem a jelekről, úgyhogy kérdezni kezdtem, persze kevés sikerrel, mert válasz nem jött.

- Rendben, akkor nem faggatlak. - lenéztem a kezemben lévő dobozkára. Már csak egy szem eper maradt. - Már csak egy eper maradt, kéred?

Mint egy sziklafal, megállt előttem. Megfordult és mélyen a szemembe nézett, majd lassan a kezemben lévő eperre vitte a tekintetét.

- Osszuk el. - nyugodt volt a hangja, de olyan feszültség volt benne, ami egy atomreaktort is képes lenne beindítani. 

Közelebb jött. Minden lépésére ösztönösen hátráltam. De amikor keresztbe állt a sikátorban, nem volt hová mennem, a hátam a kőfalnak nyomódott. A szívem a fülemben kalapált, de igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra. Finom mozdulatokkal kivette az epret a dobozkából és a számhoz emelte. Közben végig a szemembe nézett. Egy pillanatra sem engedett el. A testem elkezdett magától mozogni, az agyam már nem volt képes irányítani. Lassan szétnyíltak ajkaim, ő a számba helyezte az epret, majd, egy kis habozás után összecsukódott az állkapcsom és a nyelvemre esett a gyümölcs fele. Az édes íz elterült a számban, piros leve vörösre színezte ajkaim. Ugyanilyen ráérős és megfontolt mozdulatokkal a saját szájához emelte a megmaradt felét az epernek és elképesztő lassúsággal ette meg. Kiszáradt a szám és benedvesedtem, csak attól, ahogy néztem. Megpróbáltam elfordítani a fejem, de megragadta az állam, ujjait a nyakam köré fonta és visszafordított. A rabja lettem, ebben a pillanatban bebörtönzött a tekintetével, az érintésével, a közelségével. A levegő megtelt elektromossággal. A nyakamon lüktető ér miatt pontosan tudta, hogy mi zajlik le bennem. A falhoz préselt, homlokunk, mellkasunk, csípőnk összeért. Annyira forró. Égeti a bőröm. Egy pillanattal később már vadul csókolt. Felfal, harap. Hozzá akarok érni, de elkapja a csuklóm, a fal felé fordít és a hátam mögé szorítja a karjaim. Csókolja, nyalja, harapdálja a nyakam, a vállam, a hátam. A pántos kis ruhácskám pillanatok alatt a derekam köré gyűrődik. Egy erősebb mozdulattal letépi csipke alsóneműm és mire észbe kapnék keményen belém hatol. Artikulálatlan hang szakad fel a torkomból. Ujjai a nyakam köré fonódnak. Már alig kapok levegőt. Elengedi a kezem, megtámaszkodom a falban. Hátrahúz, magára dönt. 

- Itt hiába kiabálsz, úgysem hallja senki. - morogja rekedtes hangon.

- Ez akkor rád is érvényes. - préseltem ki magamból a szavakat és amennyire csak a hely engedte előre hajoltam, egy olyan szöget felvéve, ahol ő is jobban feszül, és mozgás közben az ő legérzékenyebb pontját is ingerli, majd összeszorítottam kitágult izmaim. Mély hangja felmordult. Elégedett mosoly suhant át az arcomon, de nem tartott sokáig. Gyorsított a tempón, így magával együtt engem is egyre közelebb lökött a föld középpontja felé. Úgy rohantunk a gyönyör felé, mintha egy hadsereg kergetett volna a vesztünkbe. Égtem kívül és égtem belül. Új dimenziókat nyitott meg minden egyes lökéssel. Nem éreztem a testem, nem realizáltam magam körül a világot. Megszűnt minden, a sötétség elnyelte, engem meg egyre mélyebbre taszított, ahogy lassan kihúzta majd teljes erőből visszatolta magát belém. Úgy mozgott bennem, mintha csak az övé lennék, a tulajdona lettem és nem tehetek semmit ellene. Azt csinált velem, amit csak akart és nem volt senki, aki megállítsa. Amikor már csak pillanatok választottak el a megnyugtató zuhanástól, beleharapott a vállamba és rám szorította tenyerét. Az orgazmus szökőárként öntött el, hangos sikítás kíséretében. Megtámaszkodtam a falban. Egy pillanattal később ő is a vállamra omlott és a világ csak körülöttünk forgott. 

Amikor végre ismét kaptunk levegőt. Erőt gyűjtöttünk és visszaöltöztünk. Igyekeztem megigazítani összekócolódott hajam, kevés sikerrel, majd rá néztem. 

- Ez nem volt benne a megállapodásunkban. - mondtam összefont karokkal, duzzogást szimulálva. - Ráadásul most bugyi nélkül kell visszamennem.

- Nem olvastad el az apró betűs részt. - Mondta lágy hangon, majd átkarolt és a világ legédesebb csókjával elárasztotta az egész testem a beteljesülés érzésével. - Na gyere, még el kell készülnünk az esti rendezvényre. - ismét kézen fogott és így sétáltunk vissza a hotelhez.